A verseny előtt három nap volt lehetőségünk arra, hogy “felfedezzük” az EB helyszínét. Pár nap horgászat alatt nem lehet megismerni egy vízterületet, de ötvözve a tapasztalatokat a helyiek jótanácsaival, kialakul egy kép. Mi az, ami működhet, és mi az, amire vigyázni kell, illetve legjobb lenne elkerülni. Próbálkoztunk az engedélyezett területeken, ahol nem volt könnyű halat fogni, de a helyiek megnyugtattak bennünket, hogy a versenyszakaszokon sokkal több hal van.

Az idén 20 ország jelentkezett az európa bajnokságra, ez a szám jócskám meghaladja a korábbi évek indulóinak számát. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a világbajnokság Tasmánia szigetén, Ausztráliában lesz, és a részvétel teljes költsége sok országnak túl nyúlik  a lehetségein, ezért inkább az EB-re fókuszáltak. A vártnál nagyobb számú jelentkező azt is magával hozta, hogy úgy hotelszobákban, mint versenypályákban többet kellett előteremteni a tervezettnél. Az ünnepélyes megnyitó estéjén a sorsolás eldöntötte, ki melyik szektorban kezd, és milyen sorrendben folytatja a horgászatot. Átgondoltuk és megterveztük a megmérettetés menetét, és izgatottan feküdtünk le a verseny előtti estén. A gázlóruhák élére “vasalva”, az előkék frissen csomózva, a legyek pedig vigyázzban álltak a dobozokban. Fél és háromnegyen öt között volt ébresztő, negyed hattól reggeli, háromnegyedkor indulás a buszhoz. Este kilenc és tíz között vacsora, utána mindent elpakolni a következő napra, majd fogmosás. Hogy mindez mennyire fárasztó nap-nap után, azon is látszott, hogy egyik reggel a hotel dolgozói nem tudtak felkelni. Aznap nem volt reggeli. Az egyes szektor, a Ljuča folyón volt kijelölve. Hideg, kristálytiszta víz, mély gödrök és árkok váltakoztak sekélyebb, sebes szakaszokkal. A jobb halak a mélyebb részeken voltak, de a kristálytiszta, mély vízben nem volt egyszerű kapásra bírni őket. Igazán nagy kihívás volt a verseny alatt az a montegenrói szabály, hogy csak egyetlen léggyel volt szabad horgászni. Nem igen kellett a halaknak a nagy, súlyozott légy. Egy csábító, kisebb, könnyedebb léggyel viszont nehezebben volt meghorgászható a víz. A kettes szektort a Plav tó jelentette, ahol tavi horgászat csónakból volt a feladat.

MULEGYESEB 2

A halakat nem csak helyileg, de mélységben is meg kellet találni, és gyors, erőteljes húzásokkal kellett a legyeket húzni. A siker receptje: Mindig, mindent jó kell csinálni, és ha szerencsénk van, pont arra jár egy hal. Elsősorban tavi pisztrángra horgásztunk, de mi is láttunk lehetőséget csukára is próbálkozni. A szlovén versenyzőnek bejött, egy méteres csuka javította az eredményét. A hármas-négyes-ötös szektorok a tóból kifolyó Lim folyó 3 különböző jellegű szakaszain voltak. A hármas szektor is változó pályákból állt, több igéretes szakasszal. Ebben a szektorban rotációs elven folyt a horgászat, másfél óra után a szomszédos pályára kellett átmenni. Itt gyakran egy mélyebb, jó haltartó helyeket is tartogató szakasz ment át gyorsfolyású sekély vízbe, így a versenyző kapott ilyet is olyat is. A négyes szektor nagy része beszorult a hegyek közé, rohant a víz a szurdokban. Nagy jelentősége volt a sorsolásnak, hiszen egyes pályák teljesen lehetetlen volt a halfogás, míg másokon volt esély halat fogni. Itt még a csehek egyik legjobbja, Lubos Roza is betlizett, pedig a 3. forduló után dobogósnak nézett ki. A legalsó, ötödik szektorban kiszélesedett a völgy, és benne a folyó is. Egy változóan széles és mély árok megtalálható volt legtöbb pályán, de a szakaszok nagy részén gyakran csak bokáig érő rohanó víz volt. Igazi kihívás volt a gyors sodrásvonalak mentén végignimfázni a lehetséges haltartó helyeket. Nagyon különböző pályák voltak a szektorokon belül, döntő jelentősége volt a sorsolásnak. Várhattak ránk több méter mély örvénylő gödrök, jól húzó haltartó egyenesek és térdig sem érő rohanó víz a köveken. Bár nem voltunk szerencsések a sorsoláson, a gyenge eredményünket elsősorban annak köszönhetjük, hogy nincs gyakorlatunk az ilyen típusú vizek horgászatában. A jobb pályákat is csak közepesen tudtuk kihasználni, a gyengéken pedig küzdöttünk, hogy egyáltalán halat tudjunk fogni. Ezzel persze mások is így voltak, de végül döntött a tudás és a rutin, valamint a helyismeret. 

MULEGYESEB 1

Nem meglepően, az erős és tapasztalt cseh válogatott végzett az első helyen, második lett a szlovén, harmadikként pedig a bosnyák csapat. állhatott a dobogóra.  A két utóbbinak nyilván segítségére volt a balkáni vizek ismerete. Mi az első nap végén jól álltunk, de a második,és  különösen a harmadik nap eredményei lehúztak bennünket. Egy pár országgal együtt hátul küzdöttünk egy jobb helyezésért, és mikor utolért minket a norvég női csapat, úriember módjára előre engedtük a hölgyeket. Nem vagyunk elégedettek az utolsó hellyel, úgy tekintünk viszont az eredményre, mint az előre vezető út egyik lépcsőjére. Úgy a műlegyezőknél, mint a parti pergetőknél is, már sokszor elhangzott az alapvető hiányosságunk.

MULEGYESEB 4

Nincsenek ilyen vizeink, sem a felkészüléshez olyan halaink, amelyekre a versenyeken horgászni kell. Amíg snecire, dévérre vagy csukára biciklivel is ki lehet ugrani horgászni, pisztrángos vizek több órányi vezetésre, főleg külföldön találhatók, gyakran egy hétvégi túrát kell szervezni egy horgászatért. Ebből adódóan az “évi pisztrángozással eltöltött napjaink száma” jelentősen alulmarad az ebből a tekintetből szerencsésebb országok versenyzőinél. Sajnos…

MULEGYESEB 5