Sokszemközt a XXI. század eddigi legnehezebb „horgászévének” fogási és telepítési adatairól
Az e formában a negyedik alkalommal megjelenő, a 2022. évi fogásokról és a halkihelyezésekről szóló cikk elődje az „Intervenció után, árváltozás közben, aszályrekord előtt” címet kapta (MAHOR, 2022. október). Azóta tudjuk, hogy a tavalyi év az azt megelőző évhez képest is súlyosabb aszállyal sújtotta a magyar mezőgazdaságot, beleértve a „halas szakma” minden szereplőjét. Az extrém száraz időjárás alaposan rányomta a bélyegét vizeink amúgy is labilis vízellátottságára, s az így kialakult helyzetet ráadásként tetézte, hogy a február végén kirobbant orosz–ukrán háború miatt egekbe szökő energia- és takarmányárak sajnos a sosem látott mértékű halárban (is) realizálódtak. A főcímben így talán jogos feltenni azt a költői kérdést, hogy ezután „mi jöhet még”? Azt én sem tudom, de mivel horgászok vagyunk, legyünk optimisták! Sajnos a jelen ismeretei alapján a jövőkép még nem túl rózsás, de a lassan lassuló infláció ténye mellett bizakodásra ad okot, hogy a 2023. év első fele viszonylag csapadékos volt, így legalább a vízhiányt sikerült eddig elkerülni. Mivel nyár van, a hal ára még nem csökkent, a horgászat költségei viszont eközben tovább növekedtek, továbbá sajnos a háború még mindig dúl a közvetlen szomszédunkban. Mindezen előzményeket érzékelve újra kíváncsian fogtunk neki a halfogási és telepítési statisztikák feldolgozásának. Ismét érdekesnek ígérkezett a feladat, hiszen a számokból kiolvasható összefüggések, a valódi információk kinyerésének izgalma, a megalapozható szakmai következtetések levonása mindig a tapasztalatok bővülésével is jár. Így a gyakorlat ismeretében, a tények alapján a fogások, valamint a halkihelyezések adatszolgáltatási rendszerében ismét meghatározásra kerültek azok a pontok, amelyek csiszolásra szorulnak, de összességében elmondható, hogy az évről évre konzekvensen elvégzett, egy irányba mutató korrekciók egyre hitelesebb adatokat eredményeznek. Ez Önök, a horgászok nélkül persze a jövőben sem megy. Jó, hogy egyre többet tudunk meg magunkról, köszönhetően a horgászok, a horgásztatók és a HORINFO szakrendszer működtetői összecsiszolódó együttműködésének. A valódi adat hasznos információ, a jövő tervezésének egyik alapja. Közös érdek az őshonos állományok telepítéssel történő megerősítése, a halfauna sokszínűbbé tétele, valamint az indokolt szelekció biztosítása egyaránt. Az objektív értékeléshez viszont továbbra is tény, hogy a horgász is szelektál a fogásokkal, a horgászszervezet pedig a „fogyasztói” igényeknek is megfelelve kísérli meg legalább részben befolyásolni a fogásokat és így a forgalmát is a telepítésekkel. Ezért a telepítési és fogási adatok önmagukban természetszerűleg nem is alkalmasak egy vízterület halállományának a pontos meghatározására. Azt is újra érdemes rögzítenem, hogy káros a fogások titkolása, de azok pozitív irányú „kozmetikázása” is, nem is beszélve a telepítések, kapcsoltan a telepítési adatok itt-ott még mindig fellelhető torzításáról. A halgazdálkodási hasznosító, mint jó gazda gondossága a munka szeretetén, a szakmaiságon, így a kihívásokra történő helyes válaszokon alapul, és ehhez a valós statisztikákból kiszűrhető tendenciák mindig sokat hozzátehetnek. Az OHSZK részéről a pályázati források elosztása tárgyában is vezérelvünk marad, hogy ahol a hal és a horgász, ott a támogatás. Közös az érdek!
Kezdjünk is bele, nézzük a tényeket! Magyarországon jelenleg az alábbi módokon lehetséges legális halelvitel a természetes vizekből, mint halgazdálkodási vízterületekből:
1. Horgászfogás (= halelvitel, a statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal mennyisége nélkül)
2. Horgászversenyek szelekciós fogása (2020-tól gyűjtött adat)
3. Rekreációs halászfogás (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
4. Ökológiai célú, szelektív halászat (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás, illetve célzott OHSZK horgászszervezeti adatbekérés alapján)
5. Halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
6. Bemutató halászat (jelenleg ismert adat nem áll rendelkezésünkre)
Ezek közül az 1-2. pontok szerinti adatokért, azok begyűjtéséért a MOHOSZ, a 3-6. pontok szerintiekért a NÉBIH felelős, de 2022. évtől kezdődően a MOHOSZ szervezeti rendszerén belül külön is elkezdtük az ökológiai célú, szelektív fogások célzott adatgyűjtését. A MOHOSZ-nak és valamennyi horgászszervezetnek is elemi érdeke, hogy az ökológiai célú, szelektív halászat során kifogott halak mennyisége a lehető legpontosabban álljon rendelkezésre, hiszen – többek között – a valós kivett mennyiségek pontos ismerete alapozza meg az erre a feladatra irányuló tervezett OHSZK támogatások szakmai megalapozását, a tárgyi szervezeti és társadalmi kommunikációt. Továbbra is az a célunk, hogy a jövőben minden ágazati érintett egyidejűleg, valamennyi halelvitelre valid adatokkal rendelkezzen és persze minden horgászszervezet mielőbb lássa a vizén esett fogásokat, valamint minden horgász visszakereshesse a rögzített saját fogásait. Az e-napló folyamatban lévő fejlesztése is ezen a jogos igényen alapul.
A feldolgozott adatok közül a mindenkori legnagyobb hányad a horgászfogás, ami természetesen nem a megfogott (lsd. még: C&R), hanem a vízpartól elvitt (kifogott) halakat takarja. A 2022. évi 4478 tonnás horgászfogás az előző évi 4607 tonnás eredménnyel összehasonlítva, ha csekély mértékben is, de 2,8%-os csökkenést mutat (2020: 5666 tonna, 2021/2020: –18,7%; 2019: 4997 tonna, 2020/2019: +13,4%; 2018: 4736 tonna, 2019/2018: +5,5%). Az aszály okozta krízis, a halárak elszabadulása, a telepítési kötelezettségek eltörlése, az elvitel szigorítása ismeretében ezen kismértékű csökkenés bátran pozitív eredménynek is betudható. Különösen igaz ez úgy, hogy ezen eredmény érdekében ismerjük a horgászok anyagi áldozatvállalását, valamint értékeljük a türelmüket, a kitartásukat is. További indokolás, magyarázatok a fogások fajonkénti tárgyalásánál.
A horgászok által 2022-ben leadott állami horgászjegyes fogási naplók 96%-ának adatai határidőben rögzítésre kerültek a HORINFO szakrendszerünkben (2021: 96%; 2020: 98%; 2019: 95%), mely szám az összes kiadott fogási napló 86%-a (2021: 89%; 2020: 87%, 2019: 86%). Ahogyan 2021-ben, úgy 2022-ben is főképpen a gyermekek és külföldi (nem egyesületi tag) horgászok által le nem adott naplók okozták a különbséget, amely szabályozási változás nélkül az elkövetkezendő években sem lesz másképpen. Kiemelten fontos, hogy a fogási naplók leadásra és feldolgozásra kerüljenek, mert a jövőben egy adott vízterület esetében egyre jobban a horgásznapok, valamint a telepítések és a fogások tükrözésén fog alapulni a legtöbb közfeladat-ellátási alapú MOHOSZ támogatási pályázat is. Továbbra is aggodalomra ad okot, hogy a tavaly leadott és rögzítésre került fogási naplók 24%-ában nem rögzítettek horgászattal eltöltött napokat és összességében 55% nem is tartalmazott elviteli horgászfogást. A MOHOSZ OHSZK és a Horgászjegy Kft. ezzel összefüggésben ellenőrzési tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy megvizsgálja mi állhat gyanúsan sok „nullás” fogási napló mögött. A turista állami horgászjegy kiadása, ezzel együtt a kiadott fogási naplók adatainak rögzítése során megállapítható volt, hogy tavaly az összes „turista” horgászfogás az összes horgászfogás 0,19%-át tette ki (2021: 0,22%; 2020: 0,21%, 2019: 0,09%).
2022-ben a horgászok által rögzített horgásznapok száma 7.396.436 volt, így e mutató összesen 1,9% emelkedést mutatott (2021: 7.256.256, 2021/2020: –12,5%; 2020: 8.324.046, 2020/2019: +15,2%; 12,5%; 2019: 7.227.084). Továbbra is biztosak vagyunk abban az ellenőrzési tapasztalatok alapján is, hogy a horgászattal ténylegesen eltöltött napok száma jelentősen magasabb lehet. Mindezen tények szoros összefüggésben állhatnak a fogási napló adattartalom felvitelének általános protokolljával, feltételezve, hogy még nem mindenhol és minden esetben történik meg a teljes adattartalom rögzítése. Kérem, ezen hiányosságokon változtassunk együtt!
A továbbiakban a hagyományos módon, ismét az abszolút sorrend (a kimutatott összes, horgászfogással történő elvitel) szerint ismertetjük a fogásokat.
Természetesen 2022-ben is a ponty adta az összes horgászfogás túlnyomó többségét, mintegy 67% részesedéssel és 2980 tonna kifogott mennyiségével (2021: 68% / 3152 tonna; 2020: 69% / 3895 tonna; 2019: 64% / 3203 tonna). 2021-hez viszonyítva a fogás 5,5%-kal csökkent, ami a körülményeket ismerve önmagában szintén nem jelentős, mivel magyarázatként az összes horgászfogásnál megemlített valamennyi negatív körülmény indokoltan közrejátszhatott a jelenségben. Érdemes kiemelni, hogy a bejelentett pontytelepítések mértéke továbbra is jóval – 760 tonnával! – nagyobb, mint az elviteli fogásoké. Ez a szám ugyan már alatta marad a 2021. évben kimutatott 1200 tonnának, de a kérdés továbbra is nyitva áll, hogy mi lehet az oka ennek az „ordító” különbségnek. Csak remélni merem, hogy a horgászgondolkodás pozitív irányú változása hagy egyre több halat a vizeinkben, de sajnos nem zárható ki az sem, hogy a halak egy része dokumentáció nélkül távozik a vízpartról, sőt az sem, hogy a bejelentett mennyiségtől még mindig eltérnek negatív irányba a ténylegesen vízbe került haltételek. Az a horgász vagy horgászvezető, aki nem becsületes, elsősorban magát a helyi közösséget károsítja meg, így továbbra is minden rendelkezésre álló eszközzel fel kívánunk lépni a becsületes horgászok védelme érdekében.
A második helyen szerepel az ezüstkárász (124 tonna) és az e kategóriát is erősítő (a naplóbeírásban nem azonosított) „egyéb idegenhonos halfajok” (225 tonna) összes mennyisége, amely együtt 349 tonna elvitelt jelent (2021: 361 tonna, 2022/2021: –3,5%; 2020: 473 tonna, 2021/2020: –23,6%; 2019: 304 tonna, 2020/2019: +55,6%). A 2021. év összehasonlításában a pontytól is elmaradó csökkenés szintén nem számottevő, viszont az újfent kijelenthető, hogy ehhez a csoporthoz tartozó halfajok általános beírási fegyelme talán a legalacsonyabb. Gondoljunk csak arra, hogy a horgászok által nem kedvelt, kis méretű törpeharcsákat sok esetben nem a szákba teszi a horgász, hanem egyből „megsemmisíti” azokat, kikerülve ezzel a fogási naplóba „maceraként” értelmezett beírást is. Az idegenhonos inváziós fajok értékelésének könnyebb átláthatóságát úgy igyekszünk végre kiküszöbölni, hogy a 2023. évre kiadott fogási naplókban a jelentősebb inváziós fajok (törpeharcsák, busák és az ezüstkárász) már csak külön-külön, a nevükkel ellátott rubrikákba lettek beírhatók, így az „egyéb idegenhonos fajok” gyűjtőfogalom használata e fajok tekintetében okafogyottá vált.
A képzeletbeli dobogó harmadik fokára az előzőekben ismertetett logikát követve a keszegfélék (252 tonna) és a döntően e kategóriát erősítő (a naplóbeírásban nem azonosított) „egyéb őshonos halfajok” (22 tonna) „úszhattak fel”, amelyek együttesen az előző évihez képest nagyjából hasonló volumenben, 1,0%-os emelkedéssel összesen 274 tonna fogással szerepelnek (2021: 272 tonna, 2021/2020: –12,6%; 2020: 311 tonna, 2020/2019: –44,2%; 2019: 557 tonna). Az elmúlt három év kifogott mennyiségei reményeink szerint azt mutatják, hogy egy erőteljes csökkenés után (talán) kezd stabilizálódni hazánk keszegállománya annak is köszönhetően, hogy egyes fajok tekintetében elterjedt a helyi korlátozások bevezetése, valamint egyre több haltermelő ha akar, tud is megfelelő mennyiségű keszegfélét biztosítani, a horgászszervezet pedig ezt a gondolatot árukapcsolási igénnyel is erősítheti. Érdemes rögzíteni, hogy évről évre biztosabb piaca alakul ki a dévérkeszeg különböző korosztályainak, valamint például a jó megmaradási eréllyel rendelkező előnevelt/egynyaras jászkeszegnek. Az egyéb idegenhonos halfajokhoz hasonlóan idén itt is egyszerűsödni fog a fogási napló vezetése. Az „egyéb őshonos halfajok” kategória a fogási naplóban szintén megszűnt és így ez évtől már csak a „keszegfélék” nevével ellátott helyre lehet felvezetni az e kategóriát alkotó, elvitelre kerülő haltételeket.
A 238 tonna összfogással 2021-hez hasonlóan megőrizte 4. pozícióját az amur (2021: 236 tonna, 2022/2021: +0,9%; 2020: 256 tonna, 2021/2020: –7,7%; 2019: 255 tonna, 2020/2019: +0,4%), amely idegenhonos halfaji státusza ellenére továbbra is népszerű célhal a nagy testű halakat „üldöző” horgászok körében. Fogási eredménye igazából évek óta stagnál, de egyben az is kijelenthető, hogy Magyarországon igen stabil állománnyal rendelkezik. A horgászszövetség továbbra is szorgalmazza ezen önkéntes növényirtó szakmunkások esetében az egyes víztípusokba (különösen a csatornákba) a kihelyezési tilalmak átgondolását a „helybentartás” érdekében halrácsok létesítésével, vagy szaporodásképtelen állományok szakmailag átgondolt, felelős kihelyezésével. Itt is érdemes kiemelni, hogy az amur természetes vizekbe történő kihelyezése továbbra is külön hatósági engedélyhez kötött.
A ragadozók közül a legelőkelőbb helyezést a tavaly élre állt a harcsa érte el ismét, sőt az amur mögött éppen csak leszorulva lett az ötödik legnagyobb tömegben kifogott halfaj 237 tonna fogással (2021: 194 tonna, 2022/2021: +21,8%; 2020: 216 tonna, 2021/2020: –10,0%; 2019: 166 tonna, 2020/2019: +30,1%). Ez a mennyiség igen jelentős, pozitív változás az előző évekhez képest. Úgy tűnik, a faj klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképessége, valamint a relatíve alacsonyabb beszerzési áron alapuló egyre intenzívebb telepítése a fogásának népszerűségét is egyre inkább növeli. Tény az is, hogy célzott horgászatát (pergetés, stupekes horgászat) egyre többen művelik, de ne felejtsük el, hogy esetében a kifogott mennyiség a nagy fajlagos tömege miatt jóval kevesebb darabszámot feltételez, így az amúgy kétségtelenül szép eredmény kissé árnyaltabb képet adhat.
A 2021. évi eredményét szinte hajszálpontosan megismételve a 6. helyen zárt a 2022-ben 163 tonna fogást mutató süllő (2021: 162 tonna, 2022/2021: +1,0%; 2020: 233 tonna, 2021/2020: –30,7%; 2019: 251 tonna, 2020/2019: –7,2%). Ez a halfaj kétségtelenül a legkeresettebb a halat is fogyasztó horgászok és nem horgászok körében, azonban jelentős részben e vitathatatlan érdeme (és beszerzési ára) miatt állománya a 2018–2021 közötti időszakban jól láthatóan visszaesett. A faj ebből a sokkhatásból próbál visszatérni, amit fogásának stabilizálódása is mutat. Bízzunk abban, hogy a horgászvizek süllővel történő népesítése továbbra is a halgazdálkodók fókuszában marad, és ez remélhetőleg fogásának növekedésében is kimutatható lesz majd, sőt további bónusz lehet, ha egy „vizes” évben a nagy természetes vizeken a természetes szaporulat is újra erősítheti pár éven belül a fogásokat.
A valamikori leggyakoribb ragadozónk a 80 tonna eredménnyel tavaly a 7. helyen záró csuka (2021: 81 tonna, 2022/2021: –0,5%; 2020: 107 tonna, 2021/2020: –24,5%; 2019: 100 tonna, 2020/2019: +7,0%) állománya lassan, de biztosan csökken vizeinkben. Sajnos kijelenthető, hogy a szaporodásához szükséges januári fagyok elmaradása, valamint a jelen ismereteink szerint gyógyszerekkel nem kezelhető, fajspecifikus halegészségügyi problémái miatt az éghajlatváltozás nagy vesztese lesz ez a halfaj. Ennek ismeretében nagy feladat hárul a tudományos háttérintézményekre, hogy a csuka szaporítására és kezelésére nagyobb hangsúlyt fektessenek és valódi innovációval segítsék elő a faj magyarországi hosszútávú fennmaradását. Jó hír, hogy egyes tógazdaságokban a termelési szerkezet átalakításával is egyre inkább előtérbe helyeződik a halfaj horgászati célú előállítása. Ha kérhetem, mentsük meg őket, horgászként pedig tegyünk meg mindent az érdekükben a maradék jó csukás vizeken!
A busa (igazából busák, döntően fehér busa, illetve hibridek) 46 tonnás kimutatott fogása (2021: 47 tonna, 2022/2021: –2,8%; 2020: 37 tonna, 2021/2020: +27,2%; 2019: 15 tonna, 2020/2019: +146,7%) a magyar fogási rangsor 8. helyére elég. 2021. évhez hasonlóan újra elmondható, hogy a faj horgászata egyre jelentősebb, mert az elmúlt években látványosan fejlődik a szabályos fogást is lehetővé tevő fogási technikája és – levetkőzve a fajhoz kapcsolt sztereotípiákat – gasztronómiája is. Nagy átlagsúlya okán a fárasztása – főleg a folyókban – valódi sportélményt is jelent. Azt azonban rögzíteni kell, hogy a busa „ipari méretű” szelekciója nem a sporthorgász feladata, sőt a terítékként a parton heverő, sokszor 100 kg feletti mennyiségű „elajándékozandó” hal ténye és látványa számos etikai, horgászrendi kérdést is felvet, amit mielőbb hatékonyan kezelni kívánunk. Az „egyéb idegenhonos kategóriába” sorolt 225 tonnás rögzített fogás egy része vélelmezhetően szintén busa, ezért újra kijelenthető, hogy az állományának becslésére a horgászfogás még korlátozottan sem alkalmas, de számos vízen erősen jelzésértékű. Itt a fő horgászszövetségi feladat a szelekciós busahalászat, mint közfeladat forrásainak megszerzése, a munka megkezdése, majd állandósítása a jövőben.
A ragadozók között stabil negyedik, összesítésben kilencedik, 33 tonna elviteli fogást felmutató balin állományát (2021: 37 tonna, 2022/2021: –11,8%; 2020: 56 tonna, 2021/2020: –33,5%; 2019: 51 tonna, 2020/2019: +9,8%) a süllőhöz hasonlóan az elmúlt években erős nyomás érte a horgászok részéről és mennyisége a fogásokban e tényező okán is számottevően csökkent. Az állománya a legtöbb helyen napjainkban már a lassú regenerációját éli, azonban a balinra igaz az is, hogy (szerintem méltatlanul) kis szerepet játszik a gasztronómiában. Így a rá horgászók egy-két kivételtől eltekintve a catch&release elvet valló pergető- vagy műlegyező horgászok, ezért elviteli mennyisége várhatóan a jövőben sem lesz sokkal jelentősebb a fogási naplókban.
Tavaly még sajnálkoztam a márna fogási eredményének csökkenésén, az okokat főleg a madárkárban és a kisvízi állományi vándorlásban keresve. Azonban általános meglepetésre a 32 tonna kimutatott fogással a faj 2022-ben újra stabil helyet követelt magának a magyar fogási lista legjobb 10 halfaja között (2021: 20 tonna, 2022/2021 +64,9%; 2020: 28,5 tonna 2021/2020: –31,2%; 2019: 50 tonna, 2020/2019: –43,0%), jelentős százalékpontos fejlődést produkálva. Az talán a többség számára nem meglepetés, hogy a Duna adta a legtöbb halat ebből a fajból (egészen elképesztő, 151%-os növekményt produkálva). Ha 2021-ben a száraz időjárást is okoltam fogásának sikertelensége miatt, akkor 2022-ben lehet, hogy éppen emiatt került horogra nagyobb mennyiségben. A legújabb következtetés szerint, ha megvizsgáljuk, hogy az extrém vízhiányos időszak pont az olyan helyeken tették elérhetővé a horgászatot, ahonnan könnyebben becserkészhetővé váltak a márnák, akkor talán lehetséges válasz, hogy az amúgy is szűkebb mederben miért volt tavaly eredményesebb a rájuk történő horgászat. Jövőre majd kiderül, hogy milyen irányban kell gondolkoznunk tovább...
Innentől következzen a „tízen túliak társasága”. A törpeharcsák (a gyűjtőfogalom ellenére szinte már csak a fekete törpeharcsáról van szó) fogási eredménye igencsak csalóka lehet, mivel az elmúlt két évben érthetetlenül csökkenő tendenciát mutató, 26 tonna horgászfogás (2021: 28 tonna, 2022/2021: –9,6%; 2020: 29 tonna, 2021/2020: –3,8%; 2019: 15 tonna, 2020/2019: +96,7%) ismeretében még bőven van tartalék az „egyéb idegenhonos kategóriában” is megbúvó „szúrós kis ördögökben”. Tény, hogy a faj célzott szelekcióját egyre több horgászszervezet végzi, és a horgászversenyeken is elkülönítve kezelik a kifogott egyedeket, de ettől még az általuk okozott probléma végeláthatatlannak látszik. Egy biztos: mindenki boldog lenne, hogy ha a fogási gyakoriságban a darabszám szerint is tényleg csak a tizedik lenne ez a kellemetlen, szúrós kis hal.
Tavaly a márna mellett meglepő módon a kősüllőfogás produkálta az egyik legnagyobb arányú növekedést az előző évihez képest, a 10,5 tonna (innen már fél tonnára kerekítünk) összes fogás ezúttal a 12. helyre volt elegendő (2021: 7,5 tonna, 2022/2021: +40,4%; 2020: 10,5 tonna, 2021/2020: –29,7%; 2019: 13,0 tonna, 2020/2019: –16,8%). A halkutatással foglalkozó szakemberek álláspontja szerint a kősüllőpopuláció felfutása összefüggésbe hozható a süllőállomány csökkenésével így ez magyarázatot adhat a kősüllőfogás pozitív alakulására. Én emellett a szigorodó elviteli korlátozások hatásaira és a kárókatona fajspecifikus károkozására is tennék egy jelentős összeget, továbbá arra a tényre, hogy a telepítése a magas ár miatt szinte lehetetlen, holott szaporítása megoldott. Bőven van mit tennünk a faj megmaradása, esetleg fejlesztése érdekében.
A következő négy halfaj már a fogási lista alján szerepel, ezért ökológiai szerepüket nem csökkentve, de horgászati jelentőségüket figyelembe véve adunk tájékoztatást a fogási eredményeikről. A 2022. évi fogásokban 2,6 tonna elvitelt adó sügér újra növekvő fogását (2021: 1,9 tonna, 2022/2021: +36,1%; 2020: 4,3 tonna, 2021/2020: –56,2%, 2019: 5,5 tonna, 2020/2019: –21,8%) döntően a Balaton adja, máshol – a csuka sorsát osztva – a telepítések és a korlátozások ellenére is visszaszorulóban van. E fajt – szintén balatoni specialitásként – 2,5 tonna fogással az újra növekedést mutató látott hal, a garda (2021: 2,2 tonna, 2022/2021: +11,5%) követi. Ennek ellenére továbbra is azt gondolom, hogy már most érdemes e sérülékeny faj megerősítését előkészíteni, amire a halgazdálkodási hasznosító meg is tette a kezdeti lépéseket. A legtöbb helyen nem vagy csak igen korlátozottan fogható doktorhal, a compó 2,32 tonna eredménye (2021: 2,27 tonna, 2022/2021: +2,3%; 2020: 2,5 tonna, 2021/2020: –8,0%; 2019: 3,5 tonna, 2020/2019: –26,4%) követi. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy a halgazdálkodók többsége felismerte ennek a halfajnak az ökológiai jelentőségét is, ezért az elviteli fogásához viszonyítva tavaly nagyjából négyszeres(!) mennyiségben került kihelyezésre. A vizekből lassan elfogyó, már csak szűk 2,3 tonna kifogott mennyiséget felmutató angolna (2021: 2,0 tonna, 2022/2021: +13,7%; 2020: 2,0 tonna, 2021/2020: –9,1%; 2019: 3,0 tonna, 2020/2019: –26,7%) fogása az időnkénti kisebb emelkedés mellett is tendenciózusan csökkenő, mely tény a telepítések megszűnésén alapul.
A lista legvégén az elmúlt évekhez hasonlóan az eredményes horgászat szempontjából csak időszakos (főleg október-decemberi) jelentőséggel bíró, 0,5 tonna nagyságrendű menyhalfogás (2021: 0,8 tonna, 2022/2021: –38,2%; 2020: 1,6 tonna, 2021/2020: –47,6%; 2019: 3,0 tonna, 2020/2019: –46,7%) és a speciálisan a műlegyező horgászok körében kedvelt sebes pisztráng és annak fogása (0,1 tonna) foglal helyet. A speciális sport- és gasztronómiai élményt nyújtó menyhalra döntően a kősüllőre tett megállapításokat kell és lehet alkalmazni, de még van remény az állományának stabilizálására. A „vadvízi” pisztrángfogás Magyarországon élőhelyi alkalmassági oldalról periférikus és sajnos az is marad a jövőben is.
„Utóiratként” ismét a két régebben jelentős, ma nem fogható (nem elvihető) státuszú halfajunkról. Jelenleg országszerte a kecsege az a faj, ahol a jelentős telepítések és bizonyítható adult állományok okán középtávon kitűzött és külön célprogrammal is támogatott horgászszövetségi cél az éves területi jeggyel rendelkezők esetében a szigorú korlátos elviteli horgászat (2 db/fő/év) visszaállítása. Ennek érdekében tavaly a MOHOSZ OHSZK részéről a második ütemben 9 millió forint keretösszeggel újra kiírásra került a telepítést és jelölést támogató pályázat, melynek eredményeként 2022 őszén és 2023 tavaszán 3000 kg (a 2021. évi első ütemben szintén 3000 kg), jellemzően 30 cm feletti, egyedi haljellel ellátott kecsege került kihelyezésre a Duna és a Tisza különböző szakaszain. A 2021-ben megkezdett telepítések és tömeges jelölések sokat segíthetnek majd a kutatóknak az állományi adatok pontosításában is. A program egy újabb, hasonló nagyságrendet érintő kiírással most ősztől, a Körösök bevonásával folytatódik. A széles kárász kapcsán sajnos maradt az egybehangzó a vélemény, hogy az állomány összezuhanása folytatódik, így nem látszik reális esély a stabilizációra, főleg a foghatóvá tételre a jelentősnek mondható, inkább kvázi természetvédelmi értéket teremtő, nem gazdasági, hanem emocionális alapú telepítések ellenére sem.
A horgászversenyek szelekciós fogása 2020-tól gyűjtött adat és a gyakorlati tapasztalatok alapján itt is jóval nagyobb a halkivétel, mint a hivatalosan lejelentett mennyiség. A 2022. évi adatok alapján a horgászsport „járulékos hasznaként” 1258 kg inváziós hal (ebből a törpeharcsa 65%) került ki a vizeikből.
Folytassuk az egyéb halkivételi módokkal! A 2022-ben nyilvántartott 978 fő (2021: 992, 2020: 984, 2019: 1011) rekreációs halász (a rekreációs halászat a hagyományok okán, egyes nagyobb dunai és tiszai vízterületeken, valamint a Körösök vidékén korlátozottan megtartott egyéni szabadidős tevékenység) kimutatott fogása újra egy jelentősebb növekménnyel 53,3 tonna (2021: 44,9 tonna, 2022/2021: +18,7%; 2020: 59,2 tonna, 2021/2020: –24,1%; 2019: 65,4 tonna, 2020/2019: –9,5%). Itt az egy főre jutó halelvitel (az általános kg/fő/év számítással) fajlagosan mintegy 6,7-szerese egy horgász átlagos éves fogásának. Ezért is nagyon fontosnak tartjuk és fokozottan ellenőrizzük is, hogy a tevékenység „ne csússzon át” kereskedelmi irányba. A fogásokat továbbelemezve elmondható, hogy az átlagos horgászfogásokkal ellentétben itt a ponty aránya továbbra sem annyira hangsúlyos, mindösszesen 16% (2021: 12%, 2020, „a nagy pontytelepítés éve”: 37%). A legnagyobb mennyiségben a keszegfélék kerültek kifogásra (23%), de a harcsa 12%-os aránya (2021: 16%, 2020: 15%) a horgászfogásokkal összevetve még mindig kiemelkedő.
Az ökológiai célú, szelektív halászat 2022. évi eredménye egy jelentősebb növekedéssel 223,6 tonna volt (2021: 180,7 tonna, 2022/2021: +23,7%; 2020: 287,5 tonna, 2021/2020: –37,0%; 2019: 219,0 tonna, 2020/2019: +31,3%). Az adatokból látszódik, hogy az évenként megadott értékek igencsak hullámzóan alakulnak, ezért az adott évben kifogott viszonylag kevesebb mennyiség sajnos nem jelenti automatikusan az inváziós fajok csökkenését. Ökológiai oldalról nézve jelentős teljesítménynövelés szükséges a jövőben. Ennek érdekében meg kell teremteni a tevékenység tartós finanszírozását is, mivel ezt a közfeladatot címkézett forrás nélkül vette át a MOHOSZ. Kiemelt vizeink közül a Tisza-tóból a kivett törpeharcsa (28,8 tonna) és busa (26,7 tonna) mennyisége egyaránt kiemelkedő a kimutatások alapján. A Balatonból e jogcímen már csak 2 tonna (2021: 4,4 tonna, 2020: 9,1 tonna, 2019: 9,0 tonna) törpeharcsa került ki, angolna- (a régi siófoki zsilipbe épített angolnacsapda megszűnt) és busafogás itt nem volt. Az összes országos szelektív halászati fogás súlypontja a törpeharcsa, mivel 182,3 tonna (2021: 141,7 tonna, 2020: 230 tonna, 2019: 195 tonna) e fajból került kifogásra, ami az éves kimutatott fogás 82%-a (2021: 78%, 2020: 80%, 2019: 89%).
A továbbnevelési célú halkivétel a szigorú szabályozások okán is csekély, mennyisége 0,1 tonna alatt maradt, ugyanakkor egyes őshonos halfajok szaporításának felfuttatása érdekében a jövőben a kivétel fokozása szükségesnek látszik.
A rögzített fogások, nyilvántartott egyéb halkivételek alapján tehát a hazai, halgazdálkodási vízterületként nyilvántartott természetes vizeinkből „hibahatáron belüli”, 1,6%-os mennyiségi csökkenéssel a 2022. évben 4756,2 tonna hal került ki (2021: 4832,8 tonna, 2021/2020: –19,6%; 2020: 6012,5 tonna, 2020/2019: +13,8%, 2019: 5282,1 tonna), ebből az állami horgászjegyes fogás 94,0% (2021: 95,1% 2020: 94,0%, 2019: 94,5%), a turista állami jegyes horgászfogás 0,2% (2021: 0,2% 2020: 0,2%, 2019: 0,1%), a magánszemélyek rekreációs halászfogása 1,1% (2021: 0,9%, 2020: 1,0%, 2019: 1,2%), az ökológiai célú, szelektív halászat eredménye 4,7% (2021: 3,7%, 2020: 4,8%, 2019: 4,2%), a továbbnevelési célú halkivétel továbbra is elhanyagolható.
Nézzük távirati stílusban a legnagyobb állóvizeinket!
A magyar horgászat koronaékszere, a 63 102 ha területű Balaton összes rögzített fogása 2022-ben 559 tonna (2021: 571 tonna, a változás –2,1%; 2020: 774 tonna, –26,2%; 2019: 761 tonna, +1,7%); ebből a pontyfogás 355 tonna (2021: 358 tonna, –1,0%; 2020: 502 tonna, –28,6%; 2019: 446 tonna, +12,6%), amely így a teljes itteni halfogás 63,4%-át teszi ki (2021: 63%, 2020: 65%; 2019: 59%). A kagylóbőség okán a ponty számára továbbra is ideális élettér a „magyar tengerünk”. A 14,1%-os részarányt jelentő, döntően keszegféléket tartalmazó gyűjtőkategória kimutatott fogása 79 tonna (2021: 81 tonna, a változás –2,5%; 2020: 88 tonna, –8,8%; 2019: 144 tonna, –38,9%), majd 10%-kal és a dicséretes 58,1 tonnával a süllő (itt inkább fogas) következik (2021: 57,8 tonna, a növekmény +0,6%; 2020: 78 tonna, –25,5%; 2019: 93 tonna, –16,1%). A sorban 31 tonnával az ezüstkárász (és egyes egyéb idegenhonos halfajok, mint gyűjtőkategória), majd az erősen feljövőben lévő harcsa (12 tonna) és a tavaly jelentősebben visszaeső balin (7,8 tonna) következik. Unikális az országos fogás közel 69%-át felmutató garda- és 40%-át jelentő sügérállomány, lehetőségként továbbfejlesztendő a kősüllő-, valamint a compóállomány. Itt egyáltalán nem jelentős az amur és a busa fogása, viszont sajnos a törpeharcsa már bemért, egyre jelentősebb problémaként jelentkezik.
Területre és fogásra is második a 6000 ha-os Tisza-tó 176 tonna összfogással (2021: 172 tonna, a változás +2,2%; 2020: 237 tonna, –27,3%; 2019: 216 tonna, +9,7%). Itt a pontyfogás 75,8 tonna (2021: 78,4 tonna, –3,2%; 2020: 125 tonna, –37,5%; 2019: 106 tonna, +17,9%) és ez az összes fogásból 43%-os részarányt (2021: 45%, 2020: 53%, 2019: 49%) jelent. 2022-ben 1,5%-os növekménnyel 34,4 tonna a harcsa fogása (2021: 33,9 tonna, 2020: 25 tonna), majd közel 29 tonnával szerepel a fogásokban az ezüstkárász (és az egyéb idegenhonos halfajok). Bő 14 tonnás a keszegfogás és az egyéb őshonos halfajok elvitele (2021: 15 tonna, –1,5%; 2020: 16 tonna, –6,9%; 2019: 28 tonna, –43,9%). 8,9 tonna, sajnos már csak a „hőskor” legendás állományának emlékével a csuka, majd alig elmaradva jön a süllő (8,6 tonna), végül a ragadozók közül jelentős hátránnyal a balin (2,0 tonna) következik. Az amurfogás jelentéktelen. Biztató azonban, hogy az elviteli fogás tekintetében a csuka 18%-kal, a süllő és a balin egyaránt 16%-kal haladta meg az előző évi eredményt.
Harmadik az 1766 ha területű Ráckevei–Soroksári-Duna-ág, 143 tonna elviteli fogással (2021: 138 tonna, a változás +3,4%; 2020: 222 tonna, –37,8%, 2019: 193 tonna, +15,0%). A kiemelkedő arányt, összesen 78%-ot kitevő 111 tonnás fogásnak köszönhetően továbbra is itt örvend az egyik legnagyobb népszerűségnek a ponty (2021: 112 tonna, –0,6%; 2020: 187 tonna, –40,3%; 2019: 151 tonna, +27,8%). A keszegfélék (és a társult gyűjtőkategória halai) tavaly újra növekvő tendenciát mutatva 8,5 tonnát (2021: 7,1 tonna, +19,0%; 2020: 9,5 tonna, –24,9%; 2019: 19 tonna, –50,0%) tettek ki, majd 6,8 tonnával a harcsa, „mindössze” 5,3 tonnával az ezüstkárász (és a társult gyűjtőkategória tagjai), ezt követően jön 3,6 tonnával a süllő, majd 2,3 tonnával az itt még jelentősebb állományt mutató amur, 1,9 tonnával a csuka és végül 1,7 tonnával a balin következik. Itt szintén érdemes pozitívumként megjegyezni, hogy a felsorolt ragadozófajok kifogott mennyisége az előző évhez képest szintén jelentősen növekedett. Van stabil Duna-ági kősüllőállomány is és a tavalyi évhez hasonlóan kuriózumként – és talán az új nagyműtárgynak köszönhetően is – 87 kg márna is került a fogási naplókba.
Végül a rekonstrukció alatt álló, közben az aszályos időszak többszöri negatív halas vízminőség-változása okán bekövetkezett eseti pusztulások miatt is nagyon nehéz éveket megélő Velencei-tó (2283 ha) következik, ahol tavaly sajnos csak 16,8 tonna fogásról lehet beszámolni, bár az előzmények ismeretében még ez is kellemes meglepetés (2021: 19,5 tonna, –14,3%; 2020: 59 tonna, –66,7%; 2019: 52 tonna, +13,5%). Kiemelkedő, hogy ebből 14,5 tonna (2021: 16 tonna, –9,8%; 2020: 48 tonna, –66,3%; 2019: 37 tonna, +29,8%) ponty, ami az összes fogás 87%-a (2020: 81%; 2019: 71%), melyet közel 1, illetve 0,5 tonna ezüstkárász és keszeg egészít ki. Az elkövetkező években itt az ezüstkárász dinamikus felfutása várható, ugyanis a vízpótlással sok százezer ivadék érkezett a tóba és a megürült élőhelyek is kedveznek ezen idegenhonos invazív, de ezen esetben legalább jó horgászati élményt nyújtó faj térhódításának. A süllő és a csuka fogása jelenleg az említésre sem méltó, néhány kilogrammos kategóriába tartozik, a ragadozók közül így csak a harcsa 0,35 tonnás fogásáról számolhatunk be. A tó viszont élni akar, azt bizonyítja a ponty (továbbá a bodorka és a küsz) évtizedek óta nem tapasztalt 2021., majd 2022. évi jelentős természetes szaporulata is. A tartós és biztonságos vízpótlásra továbbra is él a MOHOSZ javaslata és ha így vagy úgy lesz víz és vízminőség, akkor remélhetőleg újra lesz pontyon kívüli hal is a tervezett gyors állományi rekonstrukciónak, visszatelepítéseknek köszönhetően.
Az előző évekkel ellentétben már a jelentősebb vízfolyások halfogási adatai is közszemlére kerülnek, így ezekhez is kívánkozik egy gyors értékelés.
Kezdjük is a legnagyobbal! A Duna mintegy 416,5 folyamkilométert kitevő hazai szakaszán talán a legkiegyenlítettebbnek mondható a fogások eloszlása a fajok között. A 2022. évi összfogás 264 tonna mennyiséget tett ki, ami örvendetes módon 18,2%-kal bizonyult magasabbnak az előző évinél (2021: 224 tonna; 2020: 336 tonna, –33,4%; 2019: 320 tonna, +5%), viszont ebből ponty a maga 96 tonnájával itt – és ez a természetes – csupán 36,3%-ban részesült a fogásokból (2021: 86 tonna, változás +11,6%; 2020: 139 tonna, –61,8%). A második helyen a keszegfélék az „egyéb őshonos fajokkal” 34 tonnát jelentettek, de figyelemreméltó a dunai harcsafogás is a kimutatott 28 tonnával. Nagy öröm a már említésre került márna – mint dunai specialitás – meglepő felfutása a fogásokban, így nagy folyamunk negyedik legnépszerűbb célhala lett tavaly a maga 26 tonnás eredményével. A harcsa után az egyéb ragadozó halfajok közül a süllő 19,2 tonnás fogása emelkedik ki. A csuka és a balin hasonló volumenben (az előbbiből 6,7 tonna, míg az utóbbiból 5,7 tonna került a fogási naplókba) került ki a vízterületről, azonban a csuka fogása jelenleg növekvő (+4,3%), ezzel szemben a baliné pedig (itt is) csökkenő (–7,3%) tendenciát mutat.
Második legnagyobb folyónk a Tisza, amely változatos élőhelyet biztosít továbbra is halfajaink legtöbbjének. A szőke folyó 336 tonna eredménnyel járult hozzá a 2022. évi fogásokhoz. Ez a kivett mennyiség, ha csekély mértékben is, de a nehezített körülmények ellenére 2,3%-kal meghaladta az előző évet (2021: 329 tonna, változás +2,3%; 2020: 447 tonna –26,4%; 2019: 315 tonna +41,9%). A 169 tonna ponty mellett (2021: 176 tonna, változás –4%; 2020: 269 tonna –34,6%) igazi harcsás vízként a folyó mintegy 48 tonnát adott a nagy bajuszú ragadozókból (2021: 31 tonna változás +56,1%; 2020: 36 tonna –13,9%). Kiemelendő, hogy ez a számadat tehát másfélszerese a 2021-ben regisztrált fogásnak – lehet, hogy a „kis vízben” a dinamikusan növekvő számú harcsahorgászok jobban hozzáfértek a harcsához? Jelentős még az ezüstkárász és az „egyéb idegenhonos halfajok” bő 30 tonnás eredménye, de örömteli módon feljövőben van a keszegfélék és az „egyéb őshonos halfajok” fogása, amely közel 26 tonnát tett ki. Nem elhanyagolható a süllő 14,7 tonnás tiszai fogása sem, viszont ez az adat sajnos 5,4%-kal kevesebb volt a megelőző évhez képest. Itt sem fest rózsás képet a csuka helyzete. A fogásokban 23,1%-os csökkenése és 6,2 tonnás kifogott mennyisége a jövőre nézve nem túl biztató. Ezzel ellentétben az általános trenddel szemben a balin itt „szárnyal”, mivel a 2021-es mennyiséghez képest mintegy 19,1%-kal több került belőle horogra és az ebből adódó 5,4 tonnás számadat is figyelemre méltó.
A rendkívül intenzív és sokszínű telepítések ellenére sem alakult túl ideálisan a tavalyi év a Körösök vidékén (Dél-Kelet Magyarország horgászati szempontból mértékadó vízfolyásait, a Fekete-, Fehér-, Sebes-, Kettős- és Hármas-Köröst a Körösök megnevezéssel vettük górcső alá). A főképpen Békés vármegyén békésen keresztülfolyó öt Körös általában igen változatos horgászélményeket kínál, de a tavalyi aszály talán még extrémebben érintette ezt a vidéket. Példának okáért fontos megemlíteni, hogy a Hármas-Körös alvize régóta nem látott kisvízi mederre szűkült össze, amely önmagában megmagyarázza a 95 tonna összfogás 15,6%-kal „gyengébb” eredményét az előző évhez képest (2021: 113 tonna, változás –15,6%; 2020: 124 tonna –8,9% 2019: 115 tonna +7,8%). A kifogott 53 tonna ponty 21,9%-kal (2021: 68 tonna, változás –21,9%; 2020: 73 tonna –6,9%) a 2,1 tonna csuka 30,3%-kal (2021: 3 tonna, 2020: szintén 3 tonna) volt kevesebb, mint 2021-ben. A busafogás 46,5%-os (4,2 tonna) nem várt visszaesését vélhetőleg szintén alátámasztja az alvízen tapasztalt, sokhelyen csak térdig érő vízmélység. A harcsa (7,7 tonna), a süllő (4,4 tonna), a keszegfélék és „egyéb őshonos halfajok” (7,7 tonna) mellett a balin 22,8%-os növekménye, összességében 1,3 tonnás fogási eredménye gondoskodott arról, hogy a körösvidéki mérleg pozitív serpenyője se legyen üres. A balinnál érdemes megjegyezni, hogy állományának felfutását nagyban elősegítette a halfaj szisztematikus, évek óta tartó telepítése.
„Aratás után vissza a vetéshez”, így jöjjenek a mindenkori fogásokat is jelentős részben megalapozó telepítési adatok. A fentebb bemutatott elviteli mennyiséggel szemben 4149 tonnás telepítésről (2021: 4749 tonna, 2022/2021: –13,5%; 2020: 5189 tonna, 2021/2020: –8,5%; 2019: 4089 tonna, 2020/2019: +26,9%) lehet beszámolni, ami 449 (2021: 506, 2020: 471, 2019: 469) horgászszervezet 893 (2021: 954, 2020: 804, 2019: 789) vízterületéről érkezett bejelentéseken alapult. Az előző évhez képest csökkenő mennyiség és jelentésszám jól tükrözi az aszályhelyzet miatt – a halgazdálkodási hatóságok engedélyével – elmaradt telepítéseket, de a jelentősen megemelkedett beszerzési árakat is. Csak emlékeztetőül: a ponty MOHOSZ – MA-HAL átlagára tavaly több, mint 70%-kal emelkedett. A tavalyi év részletes telepítési tényadatait a MOHOSZ OHSZK-hoz érkezett előzetes és realizációs bejelentések mellett a NÉBIH online bejelentőrendszerébe jogszabály szerint jelentett telepítések adataival is egyeztetni tudtuk. A telepített halállományok összességében közel 6,2 milliárd forint (2021: 4,8 milliárd forint, +29,2%) értéket képviselnek, mely összeg tartalmazza – főként ragadozó halfajok esetén – az előnevelt korosztályú, darabszámos telepítéseket is. Ez a horgászok által finanszírozott értéknövekmény figyelemre méltó és egyben elgondolkodtató is abban a tekintetben, hogy meddig tartható az „egyre több pénzért vásárolt egyre kevesebb hal” folyamat a horgászszervezeti működés elvárt gazdaságosságának „pengeélén táncolva”. Tavaly az írtam, hogy a 2021-es év volt az első, amikor a telepítések meghaladták a horoggal történt fogásokat, majd 2022-re az ismert és leírt okok miatt mindez összességében újra „mínuszba fordult”. A pontyfogásoknál is megfogalmazott „mennyi az annyi?” típusú kérdéseimet gondolatban folytatva számomra még mindig felmerül annak az igénye, hogy tovább tisztuljon az adatok bejelentése, ideértve az – aktualitását gazdasági alapon sajnos egyáltalán el nem vesztő – itt-ott a még fellelhető „papírhalazást” vagy az idegenhonos halak (az ezüstkárász általában keszegnek indul) tiltott telepítését is. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb vízhasznosítók bejelentési fegyelme a legpontosabb, illetve a pozitívumként arra a tényre, hogy emellett erősödött a kontroll is, jelenleg az elmúlt évhez 2%-ot javítva jelenleg 82-87%-ra becsülöm az országos, halmozott adatpontosságot.
A telepítésekből 90% (2021: 91%, 2020: 94%, 2019: 91%) a ponty, a mennyiség pedig 3743 tonna (2021: 4328 tonna, –13,5%; 2020: 4870 tonna, –11,1%; 2019: 3702 tonna, +31,6%). Emlékeztető: 2020-ban 1177 tonna (az akkori éves mennyiség 24%-a) volt a 100%-os állami támogatású tavaszi „nagy” intervenciós telepítés. Az össztelepítés kényszerű csökkenését a ponty is megérezte és az aszályhelyzet, illetve a pénzhiány miatt elmaradt telepítések nyilvánvalóan ezt a fajt érintették legfőképpen. Sőt, ha összevetjük az össztelepítési adatokat a ponty telepítési adataival, akkor mindenképpen beszédes információ, hogy mindkét szám 13,5%-kal esett vissza az előző évihez képest. Érdemes újra rögzíteni, hogy ha a már említett „elkallódó” halakat és velük szemben az éves természetes hozamot (súlynövekményt), itt-ott a természetes szaporulatot, a korlátozások és a nagy egyedsúlyú halak telepítésének járulékos hatását is figyelembe vesszük, akkor kijelenthető, hogy a telepítési/fogási egyenleget tekintve a hazai vizek pontyállománya a horgászati célú halgazdálkodási tevékenység hatására továbbra is gyarapszik.
Folytatva a telepített mennyiség szerint 2022-ben 235 tonna keszeg (2021: 250 tonna, 2022/2021: –5,9%; 2020: 188 tonna, 2021/2020: +32,8%; 2019: 245 tonna, 2020/2019: –23,3%), meglepetésre jelentős növekménnyel 43 tonna csuka (2021: 30,7 tonna 2022/2021: +39,7%; 2020: 28 tonna, 2021/2020: +10,6%; 2019: 29 tonna, 2020/2019: –3,4%), 38 tonna süllő (2021: 47 tonna, 2022/2021: –18%; 2020: 33 tonna, 2021/2020: +42,8%; 2019: 43 tonna, 2020/2019: –23,3%), 31,8 tonna amur (2021: 32,4 tonna, 2022/2021: –1,8%; 2020: 24 tonna, 2021/2020: +33,4%; 2019: 28 tonna, 2020/2019: –14,3%), 30,3 tonna harcsa (2021: 30,6 tonna, 2022/2021: –1,0%; 2020: 19 tonna, 2021/2020: +58,7%; 2019: 16 tonna, 2020/2019: +18,7%), 9,2 tonna compó (2021: 10,9 tonna, 2022/2021: –15,4%; 2020: 11 tonna, 2021/2020: –0,3%; 2019: 9 tonna, 2020/2019: +22,2%), 8,1 tonna kecsege (2021: 7,5 tonna, 2022/2021: +8,7%; 2020: 3,9 tonna, 2021/2020: +93,2%; 2019: 3,0 tonna, 2020/2019: +30,0%), valamint összesen 5 tonna mennyiségben balin és széles kárász, továbbá sebes pisztráng, sügér, kősüllő, márna is telepítésre került a horgászszervezetek által. A számok tükrében nem nehéz megállapítani, hogy az összes telepítési mennyiség (lehetőség) csökkenése a különböző fajok kihelyezéseire is egyaránt nagy hatással volt. A csuka és a kecsege kivételével minden fajból kevesebb került a vizekbe. A kecsege térnyerésének is a MOHOSZ által koordinált telepítési program a legfőbb oka, a csuka viszont részben a termelési szerkezet igényvezérelt átalakításának a nyertese. E faj esetében tudjuk, hogy egyes tógazdaságokban erősödik az a szemlélet, hogy a kétnyaras ponty hektáronkénti kihelyezett darabszámát csökkentik, így nagyobb mennyiségű plankton marad azoknak a keszegféléknek, amelyek a csuka táplálékául szolgálnak. Az előző években így tartott állomány pedig tavaly került nagyobb mennyiségben először „eladósorba”. A tavalyi számadatok és az egyéb gazdasági, társadalmi folyamatok részletesebb megismerése után bátran kijelenthető, hogy nem volt túlzó az a jóslatom sem, hogy a 2021. évben bekövetkezett telepítések számai tartósan rekordnak fognak számítani a kihelyezések tekintetében. A jelen, 2023. évben a vízellátottsággal talán nem lesz probléma, viszont a gazdaságosságot nagyban befolyásoló halárak jelentős, tartós csökkenése sem várható, így a tavaly túlélésre berendezkedő vízhasznosítók kétszer is meggondolják majd, hogy milyen és legfőképpen mennyi hallal népesítsék a vizeiket. Az adott haltermelési időszakot érintő időjárási-vízállási tendenciák eltérítő hatásai mellett továbbra is szükséges a legalább középtávú (itt 5 éves) extenzív termeltetési megállapodások megkötése, kapcsoltan a kihelyezési állományszerkezet átalakítása. Tény, hogy ebben a témában a jövőben MOHOSZ-nak még nagyobb erővel, érdekérvényesítő képességgel kell fellépnie.
Fogási adatok HORINFO-ban
A szakrendszerben a halgazdálkodási hasznosító horgászszervezetek vízterületeinek összesített fogási adatai továbbra is elérhetők, így azokat le tudják szűrni, majd az adott évi részletes adatok mindenki számára közzétehetők. A tagszövetségek a szervezeti rendszerükbe tartozó tagegyesületek vízterületeinek adatait is elérhetik. A saját szervezet nevében a rendszerbe belépve a képernyő felső részén lévő menüsorból a „Riportok” menüt lenyitva a „Fogás nyilvántartás riport”-ra kattintva a megjelenő felületen az adott – most a 2022. – évet kell kiválasztani és a „Szűrés” gombra kattintva megjelennek a szervezethez tartozó vízterületek részletes, halfajonkénti fogási adatai, melyek a „szűrt adatok exportja” gombra kattintással Excel-táblázatként is letölthetők. Amennyiben a fenti menüpont nem jelenik meg, az ehhez szükséges jogosultság beállítása az adott horgászszervezet szervezeti felhasználója fenti jogosultsága bejelölésével adható meg. A saját fogási adatok (melyek a horgászszervezet megbízottja által a napló leadása után kerülnek rögzítésre) a személyes profilból a „Jegyek és fogási naplók” – „Fogási naplók” – „2022” – „Fogás megtekintése” útvonalon érhetők el, ahol az adott évben történt halfogással eltöltött, rögzített napi adatszám is megtalálható. Fontos, hogy mindenki győződjön meg arról, hogy a valós fogását és a horgásznapjait rögzítették, mert ez közös horgászérdek!
Összegzésként vessünk számot, újra. Egy újabb, nem várt módon küzdelmes év után – meggyőződésem szerint – megállapítható, hogy tavaly a horgászszervezetek erőn felül teljesítettek. Mindez nem valósulhatott volna meg az egyesületi tag horgászok nélkül, ráadásul esetükben a 2023. évi kényszerű áremelések okán a horgászat lehetőségének megőrzése a jelenben is áldozatokat követel. Mindemellett jó hír, hogy a telepítések validitása, minősége, valamint a fogási és telepítési adatszolgáltatások pontossága további javulást mutat, és ebben jelentős szerepe van a közvetlen érintetteken túl a horgászszövetségi informatikai szakrendszernek és a közfeladatokat ellátó MOHOSZ OHSZK által érvényesített ellenőrzési és adatszolgáltatási kontrollnak is. Ezúton is szeretném megköszönni minden horgásztárs partnerségét! A fogások és telepítések értékelése kapcsán zárásul szeretném még megemlíteni, hogy a szabadidős sporthorgászat közösen elért eredményeinek megtartása mellett továbbra is a MOHOSZ érdeke a minőségi halfogyasztás, kapcsoltan a magyar halas gasztronómia erősítése; így az engedélyezett keretek közötti horgász halelvitel, az egészséges családi táplálékforrás biztosítása részünkről a jövőben egyértelműen támogatott marad. Kérem, hogy a gazdasági realitásokat látva minden jóérzésű horgász legyen továbbra is felelős partnerünk a mértékletességben és a közösség egészét erősítő szabálykövetés érvényesítésében. Közös érdekünk vizeink őshonos halállományának fejlesztése és védelme, a fenntartható horgászati célú halgazdálkodás eredményeinek megőrzése. Miért is? Ezer ok helyett csak egy: mert horgászni jó. Bízzunk tehát a zaklatott évek után egy nyugodtabb időszakban és persze ne feledjük: együtt nemcsak többen, hanem többek vagyunk!
Dr. Dérer István
MOHOSZ OHSZK főigazgató