Sokszemközt a tavalyi horgászév összesített fogási és telepítési adatairól
Ötödször nézzük meg együtt horgászévünk aratási és a vetési eredményét. Némi zavart keltve azért az aratás az első, mert az ide sorolt horgászelviteli fogások a legérdekesebbek mindenki számára, továbbá az éves telepítések (lásd vetés) jelentős része már a következő évek sikereit alapozza meg. Az idei címet olvasva talán az átélt nehézségek, a jövő bizonytalansága mellett a közösen elért eredmények juthatnak az eszünkbe, és több tekintetben lehet alapja az optimizmusnak is. Erről lesz még szó egy kicsit később. Mivel „itt az idő”, meg a lapzárta is, így most újra teszek egy kísérletet a sok százezer adatból lett információ szélesebb körű és közérthető, egyben közérdekű megosztására. Jó, hogy egyre többet tudunk meg magunkról, köszönhetően a horgászok és a horgászszervezetek, a horgászszövetségi HORINFO szakrendszer működtetői, az OHSZK munkatársai együttműködésének. Most felvezetésként ismét a változásokat helyeztem fókuszba azzal, hogy ha ezek még bizonytalansággal, extremitással is társulnak, akkor aztán bőven van min elgondolkodni... Most is adott a tény, hogy a horgász szelektál a fogásokkal, a horgászszervezet pedig az igényeknek is megfelelve a halállomány alakításán, a telepítéseken keresztül befolyásolja a fogásokat (vagy a nagyobb vizeken azt legalább megpróbálja). Fontos kihangsúlyoznom, hogy a telepítési és fogási adatok önmagukban továbbra sem alkalmasak egy adott vízterület halállományának a pontos meghatározására. Az sem vita kérdése, hogy közös érdekünk az őshonos állományok telepítéssel történő megerősítése, benne egyre inkább a halfauna (újra) sokszínűbbé tétele. Nagyot és gyorsan változott a világ, benne a mi kis világunk, így a régi „bevált” telepítési berögződések bátran „sutba dobhatók”, akár faj, korosztály vagy telepítési időszak szerinti megközelítésben is. Ismét kiemelném, hogy káros a fogások titkolása, de azok pozitív irányú „kozmetikázása” is. Mindezen tényezők tudatában továbbra is úgy gondolom, fontos a hiteles adatok bemutatása, mert a halgazdálkodási hasznosító, mint jó gazda gondossága a munka és a vizek szeretetén, a szerteágazó szakmaiságon, a folyton változó kihívásokra történő válaszokon alapul, és ezen válaszok megalapozásához a statisztikákból kiszűrhető tendenciák néha meglepően sokat hozzátehetnek. Természetesen a horgászokra is igaz ez a megállapítás azzal, hogy szerencsés esetben a vízparti tapasztalat és az adatokból levont egyéni következtetések mára egyre jobban összeegyeztethetők.
Kezdjünk is bele, nézzük a tényeket! Magyarországon jelenleg az alábbi módokon lehetséges legális halelvitel a természetes vizekből, mint halgazdálkodási vízterületekből:
1. Horgászfogás (= halelvitel, a statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal mennyisége nélkül)
2. Horgászversenyek szelekciós fogása (2020-tól gyűjtött adat)
3. Rekreációs halászfogás (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
4. Ökológiai célú, szelektív halászat (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás, illetve célzott OHSZK horgászszervezeti adatbekérés alapján)
5. Halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre (NÉBIH gyűjtés és adatszolgáltatás alapján)
6. Bemutató halászat
Ezek közül az 1-2. pontok szerinti adatokért, azok begyűjtéséért a MOHOSZ, a 3-6. pontok szerintiekért a NÉBIH felelős, de a 2022. évtől kezdődően a MOHOSZ szervezeti rendszerén belül külön is elkezdtük az ökológiai célú, szelektív fogások célzott adatgyűjtését. A MOHOSZ-nak és valamennyi horgászszervezetnek is elemi érdeke, hogy az ökológiai célú, szelektív halászat során kifogott halak mennyisége a lehető legpontosabban álljon rendelkezésre, hiszen – többek között – a valós kivett mennyiségek pontos ismerete alapozza meg az erre a feladatra irányuló tervezett OHSZK támogatások szakmai megalapozását, a tárgyi szervezeti és társadalmi kommunikációt. Továbbra is az a célunk, hogy a jövőben minden ágazati érintett egyidejűleg, valamennyi halelvitelre valid adatokkal rendelkezzen és persze minden horgászszervezet mielőbb, lehetőleg „real-time” lássa a vizén esett fogásokat, valamint minden horgász visszakereshesse saját rögzített fogásait. Az e-fogási napló folyamatban lévő fejlesztése és 2025-re tervezett opcionális bevezetése is ezen a jogos igényen alapul. Az aktuális adatokat fő szabályként hároméves időszaki visszatekintéssel tesszük ismét közzé.
A feldolgozott adatok közül a mindenkori legnagyobb hányad a horgászfogás, ami természetesen nem a megfogott (lásd még: C&R), hanem a vízpartól elvitt (kifogott) halakat takarja. A 2023. évi 4488 tonnás horgászfogás az előző évi 4478 tonnás eredménnyel összehasonlítva, szinte „kilóra” megegyezik, de ha igazán pontosak szeretnénk lenni, akkor egy csekély mértékű, 0,2%-os növekedést mutatott (2022: 4478 tonna, 2023/2022: +0,2%; 2021: 4607 tonna, 2022/2021: -2,8%; 2020: 5666 tonna, 2021/2020: –18,7%). A tavalyi év az időjárás szempontjából ideálisan alakult, azonban az inflációnak köszönhetően a horgászokmányok ára is megemelkedett. Az előzetesen kalkulált 20%-os értékesítési kiesés helyett azonban „csak” 4%-kal esett vissza az állami horgászokmányokból kalkulálható aktív horgászlétszám. Ennek tükrében a 2023-ban regisztrált elviteli horgászfogás stagnálása még kevésbé meglepő (további indokolás, magyarázatok a fogások fajonkénti tárgyalásánál).
A horgászok által 2023-ban leadott állami horgászjegyes fogási naplók 98%-ának adatai határidőben rögzítésre kerültek a HORINFO szakrendszerünkben (2022: 96%; 2021: 96%; 2020: 98%), mely szám az összes kiadott fogási napló 87%-a (2022: 86%; 2021: 89%; 2020: 87%). Ahogyan 2022-ben, úgy 2023-ban is főképpen a gyermekek és külföldi (nem egyesületi tag) horgászok által le nem adott naplók okozták a különbséget, amely szabályozási változás nélkül az elkövetkezendő években sem lesz másképpen. Kiemelten fontos, hogy a fogási naplók leadásra és feldolgozásra kerüljenek, mert a jövőben egy adott vízterület esetében egyre jobban a horgásznapok, valamint a telepítések és a fogások tükrözésén fog alapulni a legtöbb közfeladat-ellátási alapú MOHOSZ támogatási pályázat is. Továbbra is aggodalomra ad okot, hogy a tavaly leadott és rögzítésre került fogási naplók 22%-ában nem rögzítettek horgászattal eltöltött napokat és összességében 54% nem tartalmazott elviteli horgászfogást sem. Főleg az előbbi számot nehéz több tízezer horgásznál elképzelni… A MOHOSZ OHSZK és a Horgászjegy Kft. ezzel összefüggésben ellenőrzési tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy megvizsgálja mi állhat a gyanúsan sok „nullás” fogási napló mögött. Feltételezve azt, hogy a fogási naplók rögzítése általában rendben zajlik, nem gondolhatunk másra mint arra, hogy egyes ellenőrizetlenebb helyeken, valamint egyes „fizetős” tavakon, illetve ott, ahol beírófüzet áll a horgászok rendelkezésére a fogási napló pontos vezetése nincs minden esetben a jogszabályi előírásoknak megfelelően megkövetelve. Kis kitérő: a turista állami horgászjegy kiadása, ezzel együtt a kiadott fogási naplók adatainak rögzítése során megállapítható volt, hogy tavaly az összes „turista” horgászfogás az összes horgászfogás 0,22%-át tette ki (2022: 0,19%; 2021: 0,22%; 2020: 0,21%).
2023-ban a horgászok által rögzített horgásznapok száma 7.368.094 volt, így e mutató összesen 0,4%-kal csökkent (2022: 7.396.436, 2023/2022: –0,4%; 2021: 7.256.256, 2022/2021: +1,9%; 2020: 8.324.046, 2021/2020: –12,5%). Ez az elhanyagolható mértékű csökkenés bőven betudható annak a már említett 4%-os aktív horgászlétszám-csökkenésnek, amely a 2023-as évet jellemezte. Ide tartozik még, hogy a Tisza-menti halgazdálkodásra jogosultak arról számoltak be, hogy a nyári árvizes hetek miatt visszaesett a napijegyes forgalom abban az időszakban. Évről évre megállapítható, hogy a horgászattal ténylegesen eltöltött napok száma jelentősen magasabb lehet, de például egyes tavakon történő horgászatok esetén a fogási naplóba történő bejegyzések aktív helyi kontroll hiányában nagy valószínűség szerint a halfogásoknál már ismertetett módon elmaradnak. Mivel a Nemzeti Horgászturisztikai Stratégia 2030 elnevezésű projekt beindulásának egyik fontos eleme a horgászattal eltöltött napok számának ismerete, ezért újra kérem, hogy ezen hiányosságokon együtt változtassunk!
A továbbiakban a hagyományos módon, ismét az abszolút sorrend (a kimutatott összes, horgászfogással történő elvitel) szerint ismertetjük a fogásokat.
Továbbra sem meglepő módon 2023-ban is a ponty adta az összes horgászfogás túlnyomó többségét, mintegy 63% részesedéssel és 2841 tonna kifogott mennyiséggel (2022: 2980 tonna / 67%; 2021: 3152 tonna / 68%; 2020: 3895 tonna / 69%). 2022-hez viszonyítva a fogás 4,7%-kal csökkent, ami az évenként megfigyelhető negatív trendeket figyelembe véve elgondolkodtató. Viszont jobb magyarázat ismét nincs a csökkenésre, minthogy a horgászgondolkodás ténylegesen egyre jobban a fogás élményét részesíti előnyben a halelvitel ellenében (C&R), illetve hogy sajnálatos módon a fogások rögzítése továbbra is hagy kívánnivalót maga után. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a bejelentett pontytelepítések mértéke jelentős mértékben – 2000 tonnával! – haladta meg az elviteli fogásokat. Ez a hatalmas különbség részben azzal magyarázható, hogy a 2022-ben a rendkívüli aszály miatt hatóságilag engedélyezett telepítés-elmaradás a 2023-as évben realizálódott, hiszen a vállalt mennyiségek tekintetében a halgazdálkodási terv szerinti átlagban kell megfelelniük a halgazdálkodó horgászszervezeteknek. A legalább részleges választ majd a 2024. év feldolgozása hozza meg, én már most nagyon kíváncsi vagyok rá.
A második helyen a tavaly még bronzérmes pozícióban tanyázó keszegfélék (429 tonna) és az e kategóriát is erősítő (a naplóbeírásban nem azonosított) „egyéb őshonos halfajok” (11 tonna) állnak, amelyek együtt 440 tonna elvitelt jelentettek (2022: 274 tonna, 60,5%; 2021: 272 tonna, 2022/2021: 1%; 2020: 311 tonna, 2021/2020: –12,6%). Ez a mennyiség mintegy 60,5%-kal haladta meg ez előző évi fogást ebből a kategóriából. Tavaly még óvatos becsléssel azt a reményt fogalmaztuk meg, hogy stabilizálódjon a keszegállomány a vizeinkben. A több mint 150 tonnás pozitív emelkedésre az adhat magyarázatot, hogy a ponty elviteli kvótáját egyre több helyen szigorítják és az egyre nagyobb telepítési volumennek köszönhetően a keszegféléket egyre inkább megbecsülik (megtartják) már a horgászok, de szerintem a legfőbb magyarázat az, hogy a fogási naplóba történő beírásuk is egyértelműbbé vált.
A harmadik helyre csúszott vissza az ezüstkárász (232,5 tonna) és az ebben a kategóriában szereplő (a naplóbeírásban nem azonosított) „egyéb idegenhonos halfajok” (46 tonna) összes mennyisége, amely együtt 278,5 tonna kifogott mennyiséget tett ki (2022: 349 tonna, 2023/2022: –20%; 2021: 361 tonna, 2022/2021: –3,5%; 2020: 473 tonna, 2021/2020: –23,6%). Ha viszont a számok mögé nézünk, akkor kiviláglik, hogy magának az ezüstkárásznak a kifogott mennyisége 87,5%-kal nőtt, míg az „egyéb idegenhonos halfajok” fogása 79,4%-kal csökkent. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a korábban ebbe a gyűjtőkategóriába esett fajok zömében ezüstkárászok lehettek. A tények szerint jelentősen javította a fogási napló pontosabb vezetését az is, hogy 2023-tól már az inváziós fajok 3 fő kategóriája (ezüstkárász, busák, törpeharcsák) a fogási napló fogásösszesítő táblázatának fejlécében szerepel és nem a kódokat böngészve kell ezeket a fajokat a naplóba beírni.
Az amur évek óta stabilan tartja 4. helyét. A 234 tonna összfogás alig észrevehető csökkenést mutat (2022: 238 tonna, 2023/2022: –1,8%; 2021: 236 tonna, 2022/2021: +0,9%; 2020: 256 tonna, 2021/2020: –7,7%; 2019: 255 tonna, 2020/2019: +0,4%), de továbbra is igaz az, hogy az egyik kedvelt célhala maradt a horgásztársadalomnak. Fogási eredménye igazából évek óta stagnál, de egyben az is kijelenthető, hogy Magyarországon igen stabil állománnyal rendelkezik. A horgászszövetség továbbra is szorgalmazza ezen önkéntes növényirtó szakmunkások esetében az egyes víztípusokba (különösen a csatornákba) a kihelyezési tilalmak átgondolását a „helybentartás” érdekében halrácsok létesítésével, vagy szaporodásképtelen állományok szakmailag átgondolt, felelős kihelyezésével. Itt is érdemes kiemelni, hogy az amur természetes vizekbe történő kihelyezése továbbra is külön hatósági engedélyhez kötött.
A ragadozók közül megőrizte vezető pozícióját a harcsa, de az összetettben elért 5. helyéhez elegendő volt egy 15 százalékponttal szerényebb 201 tonna fogás is (2022: 237 tonna 2023/2022: –15%; 2021: 194 tonna, 2022/2021: +21,8%; 2020: 216 tonna, 2021/2020: –10,0%). Ez a csökkenés jelentősnek tűnhet, azonban a harcsa elviteli lehetőségét korlátozta a MOHOSZ haszonbérletébe tartozó vizeken a darabszám-korlátozással érintett fajok esetében 2023-tól érvényben lévő 150 kilogrammos elvihető éves összmennyiség, valamint az egyre több helyen bevezetett éves kvóta is, mert egy-egy nagyobb példány elvitele könnyen a további tervezett halelvitel rovására mehet. Emellett még egy fontos változás is érintette a harcsa horgászatát, mégpedig az, hogy a tilalmi idejében 2023-tól kezdődően már az 100 centimétert meghaladó példányok sem vihetők el. Álláspontom szerint ezek a tények együttesen járultak hozzá a fogásának várhatóan átmeneti visszaeséséhez.
A süllő immár zsinórban harmadik éve szinte ugyanazt a fogási eredményt produkálva tavalyi 6. helyezését 164,5 tonna fogással őrizte meg (2022: 163 tonna, 2023/2022: +0,8%; 2021: 162 tonna, 2022/2021: +1,0%; 2020: 233 tonna, 2021/2020: –30,7%; 2019: 251 tonna, 2020/2019: –7,2%). Ez továbbra is figyelemre méltó eredmény, de a tavalyi, majd megduplázódott telepítési volumennek köszönhetően e faj várhatóan pozitív irányba mozdulhat el majd erről a holtpontról. A megnövelt kihelyezés vélhetően a nagy kárókatonák általi süllőfogyasztást is kompenzálja (sajnos részben generálja is), de még így is bőven juthat majd horogra is belőle. A természetes vízen gazdálkodók pedig továbbra is bíznak abban, hogy egy-egy „vizesebb” időszak a természetes szaporulatra is pozitív hatással lesz. Mindenesetre az elmúlt évek alapján joggal reménykedünk abban, hogy az értékes süllő továbbra is jelentős szerepet tud betölteni a horgászfogásokban.
A busák (döntően fehér busa, illetve hibridek) 115,5 tonnás kimutatott fogása (2022: 46 tonna, 2023/2022: +152,5%; 2021: 47 tonna, 2022/2021: –2,8%; 2020: 37 tonna, 2021/2020: +27,2%) egy hellyel előrébb, a magyar fogási rangsor 7. helyére hozta fel ezeket a fajokat. Nem feltétlenül a faj népszerűsége nőtt meg ennyire 2022 óta, hanem az ezüstkárászhoz hasonlóan a fogási naplók egyértelműbbé vált fogási rögzítésének a protokollja fehérítette ki a fajokra vonatkozó fogási eredményeket. Mindezektől függetlenül természetesen igaz maradt az is, hogy a faj horgászata egyre jelentősebb, és kisebb részben a gasztronómiája is nagyobb teret hódít. Egy gondolatnyit időzve még a busáknál újfent megjegyzendő, hogy az egyik legfőbb horgászszövetségi feladat a szelekciós busahalászat, mint közfeladat forrásainak megszerzése, a munka megkezdése, majd állandósítása a jövőben. Ha pedig a busák horgászfogását összehasonlítjuk a szelekciós fogásukkal (25,7 tonna), akkor még inkább megerősítést nyer, hogy halászati engedélyes fogásuk jelenleg elégtelen, erősítésre szorul.
Nézzük távirati stílusban a legnagyobb állóvizeinket!
A magyar horgászat zászlóshajója, a 63 102 ha területű Balaton összes rögzített fogása 2022-ben 701 tonna (2022: 559 tonna, a változás +25,4%; 2021: 571 tonna –2,1%; 2020: 774 tonna, –26,2%); ebből a pontyfogás 457 tonna (2022: 355 tonna, +29%; 2021: 358 tonna, –1,0%; 2020: 502 tonna, –28,6%), amely így a teljes itteni halfogás 65,1%-át teszi ki (2022: 63,4%, 2021: 63%, 2020: 65%). A lágyhéjú kagylóbőség okán a ponty számára továbbra is ideális élettér a „magyar tenger”. A 14,8%-os részarányt jelentő, döntően keszegféléket tartalmazó gyűjtőkategória kimutatott fogása 103,5 tonna (2022: 79 tonna, a változás +31%; 2021: 81 tonna, –2,5%; 2020: 88 tonna, –8,8%), majd 8,8%-os részesedéssel és 62,2 tonnával a süllő (itt inkább fogas) következik (2022: 58,1 tonna, a változás +7%; 2021: 57,8 tonna, a növekmény +0,6%; 2020: 78 tonna, –25,5%). A sorban csökkenést mutatva, de 26,7 tonnával az ezüstkárász (és egyes egyéb idegenhonos halfajok, mint gyűjtőkategória), majd a tavalyi teljesítményére több mint 70%-ot (!) rátéve a harcsa (20 tonna) következik. A tavaly még visszaesés jeleit mutató balin jelentősen megerősödve (12 tonna) tartja pozícióját. A garda fogása jelentősen elmaradt a 2022. évtől, de 55%-os országos részesedésével még mindig meghatározó, és ez ugyancsak elmondható már évek óta a tó sügérállományáról is, amely fogása 42%-át tette ki a hazai összfogásnak. Sajnálatos módon a tavalyi évhez képest felfutóban van a törpeharcsa és a növekedés már trendjellegű a fogási napló szerinti elkülönítés okán is a törpeharcsánál, valamint a busánál. Mindezen tények okán az év legjobb nagyvízi adatait a Balaton produkálta.
Második az 1766 ha területű Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág, 145 tonna elviteli fogással (2022: 143 tonna, a változás +1%; 2021: 138 tonna, +3,4%; 2020: 222 tonna, –37,8%). Bár fogásának aránya 69%-ra csökkent, de 100 tonnás elvitelének köszönhetően továbbra is itt örvend az egyik legnagyobb népszerűségnek a ponty (2022: 111 tonna, –10%; 2021: 112 tonna, –0,6%; 2020: 187 tonna, –40,3%). A keszegfélék (és a társult gyűjtőkategória halai) elvitele tavaly ugrásszerűen megnőtt, és mintegy 19,5 tonnát (2022: 8,5 tonna, +129,5%; 2021: 7,1 tonna, +19,0%; 2020: 9,5 tonna, –24,9%) tettek ki. A továbbiakban 7,4 tonnával a harcsa, valamint 4,6 tonnás fogásával a süllő következik. Az ezüstkárász (és a társult gyűjtőkategória tagjai) fogása több, mint 3,5-szörösére nőtt, de a gyűjtőkategória drasztikus lecsökkenésével (–83%) csak 4 tonna került a naplókba. A csuka 2,5 tonnával jelentkezett, amely meghaladta a 2022-es elvitelt, ez az eredmény hektárarányosan jobb eredmény, mint az igazi csukás vízként elkönyvelt Tisza-tavon. Elmondható, hogy a horgászok körében az amur továbbra is népszerű (2,2 tonna), valamint a balin is tudott növelni az előző évi nívón (szintén 2,2 tonna). Itt szintén érdemes pozitívumként elkönyvelni, hogy a felsorolt ragadozófajok kifogott mennyisége az előző évhez képest szintén jelentősen növekedett.
Területre második fogásra viszont csak harmadik a 6000 ha-os (a vízügyi nyilvántartásban valójában 10400 ha vízborítási területű) Tisza-tó, 143 tonna összfogással (2022: 176 tonna, a változás –19%; 2021: 172 tonna, +2,2%; 2020: 237 tonna, –27,3%). Itt a pontyfogás 56,2 tonna (2022: 75,8 tonna, változás –26%; 2021: 78,4 tonna, –3,2%; 2020: 125 tonna, –37,5%) és ez az összes fogásból 39,4%-os részarányt (2022: 43%, 2021: 45%, 2020: 53%) jelent. A 25 tonnás keszegfogás és az egyéb őshonos halfajok (2022: 14 tonna, +76,4%; 2021: 15 tonna, –1,5%; 2020: 16 tonna, –6,9%) zsákmánya jelentősen megnőtt, és immár a második legnépszerűbbek az elviteli listán. 2023-ban a harcsa fogása – vélhetően faj országos fogásának visszaesését eredményező okok következtében – nagymértékben, mintegy 50%-kal visszaesett, így a 17 tonnás fogását (2022: 34 tonna, 2021: 33,9 tonna, 2020: 25 tonna) a közel 24 tonnás ezüstkárászfogás (és az egyéb idegenhonos halfajok) is túlszárnyalta. A süllőzsákmány (7,8 tonna) tavaly már a csuka elé került (5,9 tonna), a ragadozók közül a balin jócskán lemaradt a maga 2,2 tonnájával, de összességében ez 12%-kal meghaladta a 2022-es adatokat. Bízunk az adatok jövő évi javulásában és ha lehetőséget kapunk rá, teszünk is majd érte.
Végül az elmúlt időszak nehéz éveit ugyan átvészelő, de még mindig lábadozó Velencei-tó (2283 ha) következik, ahol a tavalyi 16,8 tonna fogás szinte teljesen megegyezik az azt megelőző évivel (2022: 16,8 tonna, 0%; 2021: 19,5 tonna, –14,3%; 2020: 59 tonna, –66,7%). Ebből 13,7 tonna a ponty (2022: 14,5 tonna, –6%; 2021: 16 tonna, –9,8%; 2020: 48 tonna, –66,3%). Az összes fogás 82%-a (2022: 87%, 2021: 82%, 2020: 81%), ezenkívül csak az ezüstkárász (1,9 tonna) és a keszegfélék (1 tonna) fogása volt értékelhető. A ponty fogásának kismértékű csökkenésében vélhetően szerepet játszik a szigorúbb elviteli szabályozás, valamint a felső méretkorlátozást meghaladó (nem elvihető) példányok egyre gyakoribb jelenléte. Ahogyan az várható volt a feltöltővízzel bekerült ezüstkárász kifogott mennyisége megnégyszereződött, de a telepítéseknek köszönhetően a keszegfélék is közel háromszorosan köszöntek vissza a fogási naplók adatainak összesítésekor. A ragadozóhalak fogása az amurral együtt alig haladta meg a 100 kilogrammot. A helyzet megváltoztatása érdekében a MOHOSZ mintegy 50 millió forint értékben növendék korosztályú balint, süllőt és csukát helyezett ki, továbbá erősítette a tó keszeg- és pontyállományát is. A 2024. évi tapasztalatok alapján látható a horgászok újjáéledő bizalma a tó iránt, egyúttal a horgászfogások mennyisége és faji megoszlása is abszolút pozitív trendet mutat. Reményeink szerint az elkövetkezendő években a javuló tendencia töretlenül folytatódhat mind a halállomány, mind pedig a vízállás és vízminőség tekintetében.
Sajnos egyre lejjebb csúszik ezen a képzeletbeli ranglistán a csuka, a 67,5 tonna összes horgászfogás már csak a 8. helyre elegendő (2022: 80 tonna, 2023/2022: –15,6%; 2021: 81 tonna, 2022/2021: –0,5%; 2020: 107 tonna, 2021/2020: –24,5%). Kijelenthető, hogy csodák továbbra sincsenek, egyre inkább biztossá kezd válni, hogy valóban a klímaváltozás egyik nagy vesztesével állunk szemben. Ennek ismeretében továbbra is komoly feladat hárul a tudományos háttérintézményekre, hogy a csuka szaporítására és kezelésére nagyobb hangsúlyt fektessenek és valódi innovációval segítsék elő a faj hosszú távú magyarországi fennmaradását. Jó hír, hogy egyes tógazdaságokban a termelési szerkezet átalakításával is egyre inkább előtérbe helyeződik a halfaj horgászati célú előállítása. Ha kérhetem, mentsük meg őket, horgászként pedig tegyünk meg mindent az érdekükben a maradék jó csukás vizeken!
2022-ben még a „tízen túliak társaságának” kategóriájában szerepelt, 2023-ban már sajnos a legjobb tízbe verekedték magukat a törpeharcsák (a gyűjtőfogalom ellenére a gyakorlatban már csak a fekete törpeharcsáról van szó). Tudjuk, hogy ez az előretörés egyáltalán nem okoz örömöt a horgászok körében, de a kimutatott 44,3 tonnás fogásuk (2022: 26 tonna, 2023/2022: +72,9%; 2021: 28 tonna, 2022/2021: –9,6%; 2020: 29 tonna, 2021/2020: –3,8%) véleményünk szerint szintén annak köszönhető, hogy a fogási naplóba történő rögzítésük egyértelműbbé vált. Az idegenhonosként rögzített 46 tonna halmennyiség további fehéredésével még várható némi emelkedés a jövőben, de mivel általános „közutálatnak” örvendenek, ezért a nem célzottan kifogott egyedek vélhetően nem a fogási naplókba kerülnek majd elsődlegesen.
Stabilizálta magát „tízes” listánkon a márna. A törpeharcsa erőteljes előretörésének köszönhetően a jelentős százalékpontos fejlődés ellenére visszacsúszott ugyan egy helyet, de a 44,3 tonnás (2022: 32 tonna, 2023/2022: +37,4%; 2021: 20 tonna, 2022/2021 +64,9%; 2020: 28,5 tonna 2021/2020: –31,2%) eredmény így is figyelemre méltó (mindössze 1 kilogrammal marad alul a törpeharcsák fogásával szemben). Nem meglepő módon 2023-ban is a Duna adta a fogások legnagyobb részét (76%). Korábban a vízhiányos időszak beszűkült folyómedreire gyanakodtam, mint a halfaj könnyebb zsákmányul ejtésének egyik okára, jelenleg pedig nem tudok másra gondolni mint arra, hogy a márna a legnagyobb folyónkon több szakaszon pontyalternatívaként az egyik legkönnyebben megszerezhető fehérjeforrássá vált.
Innentől következzen a tízből kimaradók listája. A 2022. évben még kilencedik balin kicsúszott a legjobb fogási eredményeket produkáló fajok közül dacára annak, hogy a fogása örvendetes módon 39 tonnára emelkedett (2022: 33 tonna, 2023/2022: +18%; 2021: 37 tonna, 2022/2021: –11,8%; 2020: 56 tonna, 2021/2020: –33,5%; 2019: 51 tonna, 2020/2019: +9,8%). A balin vizeinkben stabil populációt tart fenn. Jelenleg a pergetőhorgászok egyik legfőbb célhala „catch & release” szemlélettel, de úgy látszik, hogy a gasztronómiája is erősödőben van.
A tavalyi évben nagyszerű felfutást mutató kősüllő fogása csökkent ugyan, de 9 tonnája ezúttal is a 12. helyre volt elegendő (2022: 10,5 tonna, 2023/2022: –14,3%; 2021: 7,5 tonna, 2022/2021: +40,4%; 2020: 10,5 tonna, 2021/2020: –29,7%). Az elmúlt öt évben meglehetősen ingadozó tendenciát mutatott fogás tekintetében, ezért a jövőben is arra lehet számítani, hogy ezen a képzeletbeli hullámvasúton mozogva változik majd a fogása. A kárókatona károkra is gondolva meggyőződésem, hogy szaporítását, telepítését erősen támogatni kell.
A következő négy halfaj már a fogási lista alján szerepel, ezért ökológiai szerepüket nem csökkentve, de horgászati jelentőségüket figyelembe véve adunk tájékoztatást a fogási eredményeikről. A 2023. évi fogásokban 2,6 tonna elvitelt adó sügér szinte pontosan megismételte előző évi eredményét (2022: 2,6 tonna, 2023/2022: +0,2%; 2021: 1,9 tonna, 2022/2021: +36,1%; 2020: 4,3 tonna, 2021/2020: –56,2%). A faj fogását közel 50%-ban továbbra is a Balaton adja. Ezután a vizekből az elfogyni nem akaró, még mindig 2,5 tonna kifogott mennyiséget felmutató angolna következik (2022: 2,3 tonna, 2023/2022: +8,6%; 2021: 2,0 tonna, 2022/2021: +13,7%; 2020: 2,0 tonna, 2021/2020: –9,1%), mely faj fogása stagnálónak mondható az időnkénti kisebb emelkedés ellenére is. A legtöbb helyen nem, vagy csak igen korlátozottan fogható „doktorhal”, a compó 2 tonnával (2022: 2,3 tonna, 2023/2022: –13%; 2021: 2,2 tonna, 2022/2021: +2,3%; 2020: 2,5 tonna, 2021/2020: –8,0%) következik. Ennek a fajnak telepítési felfutása a 2022-es évben jelentkezett erősen, amely azóta is növekvő tendenciát mutat. A compó megfogása (vigyázat! nem elvitele) különösen a neki kedvező vizeken egyre népszerűbb, ezt jelzi az is, hogy egy éven belül kétszer is megdőlt a hazai rekordja. E fajt – szintén balatoni specialitásként – 1,3 tonna fogással a garda (2022: 2,5, 2023/2022: –48%; 2021: 2,2 tonna, 2022/2021: +11,5%) követi. A tavalyi évben is óvatosan kezeltem fogásának növekvő tendenciáját, de ez a drasztikusan lecsökkent eredmény egyre sürgetőbbé teszi e sérülékeny faj mesterséges utánpótlása irányába teendő lépéseket. Itt felmerülhet a jogos kérdés, hogy a garda fogása milyen mértékben kerül beírásra a keszegfélékhez, így torzítva az eredményt...
A lista legvégén az elmúlt évekhez hasonlóan az eredményes horgászat szempontjából csak időszakos (főleg október-decemberi) jelentőséggel bíró, 2023-ra már – szomorú leírni is – 0,3 tonnára csökkent menyhalfogás (2022: 0,5 tonna, 2023/2022: –41,4%; 2021: 0,8 tonna, 2022/2021: –38,2%; 2020: 1,6 tonna, 2021/2020: –47,6%) és a speciálisan a műlegyező horgászok körében kedvelt sebes pisztráng és annak fogása (0,1 tonna) foglal helyet. A speciális sport- és gasztroélményt nyújtó menyhal esetében örvendetes, hogy előnevelt állományának telepítése egyre népszerűbb, így növekszik a remény az állományának stabilizálására. A „vadvízi” pisztrángfogás Magyarországon élőhelyi alkalmassági oldalról periférikus és sajnos a jövőben is az marad.
„Utóiratként” ismét a két régebben jelentős, ma nem fogható (nem elvihető) státuszú halfajunkról. Jelenleg országszerte a kecsege az a faj, ahol a jelentős telepítések és bizonyítható adult állományok okán középtávon kitűzött és külön célprogrammal is támogatott horgászszövetségi cél az éves területi jeggyel rendelkezők esetében a szigorú korlátos elviteli horgászat (2 db/fő/év) visszaállítása. Ennek érdekében a tavalyi évben a MOHOSZ OHSZK részéről a harmadik ütemben 10 millió forint keretösszeggel újra kiírásra került a telepítést és jelölést támogató pályázat, melynek eredményeként 2023 őszén és 2024 tavaszán 3800 kg (a 2022. évi második ütemben 3000 kg), jellemzően 30 cm feletti, egyedi haljellel ellátott kecsege került kihelyezésre a Duna és a Tisza, valamint új belépőként a Körösök különböző szakaszain. A 2021-ben megkezdett telepítések és tömeges jelölések sokat segíthetnek majd a kutatóknak az állományi adatok pontosításában is. A széles kárász kapcsán sajnos maradt az az egybehangzó szakmai vélemény, hogy folytatódik az állomány összezuhanása, így már nem látszik reális esély a stabilizációra, főleg a foghatóvá tételre a jelentősnek mondható, inkább kvázi természetvédelmi értéket teremtő, nem gazdasági, hanem emocionális alapú telepítések ellenére sem.
A horgászversenyek szelekciós fogása 2020-tól gyűjtött adat és a gyakorlati tapasztalatok alapján itt is jóval nagyobb a halkivétel, mint a hivatalosan lejelentett mennyiség. A 2023. évi adatok alapján a horgászsport „járulékos hasznaként” mindössze 2038 kg inváziós halfaj (ebből 1580 kg busa, 320 kg törpeharcsa, valamint 137,5 kg ezüstkárász) került ki a vizeinkből.
Folytassuk az egyéb halkivételi módokkal. A 2023-ban nyilvántartott 884 fő (2022: 978, 2021: 992, 2020: 984) rekreációs halász (a rekreációs halászat a hagyományok okán, egyes nagyobb dunai és tiszai vízterületeken, valamint a Körösök vidékén korlátozottan megtartott egyéni szabadidős tevékenység) kimutatott 53,9 tonna fogása minimális emelkedést mutatott (2022: 53,3 tonna, 2023/2022: +0,9%; 2021: 44,9 tonna, 2022/2021: +18,7%; 2020: 59,2 tonna, 2021/2020: –24,1%). Itt az egy főre jutó halelvitel (az általános kg/fő/év számítással) fajlagosan mintegy 7,6-szerese egy horgász átlagos éves fogásának, amely annak ellenére nőtt, hogy a „kishalászok” létszáma közel 100 fővel csökkent. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak és fokozottan ellenőrizzük is, hogy a tevékenység „ne csússzon át” kereskedelmi irányba. A fogásokat tovább elemezve elmondható, hogy az átlagos horgászfogásokkal ellentétben itt a ponty aránya továbbra sem annyira hangsúlyos, mindösszesen 26% (2022: 16%, 2021: 12%, 2020, „a nagy pontytelepítés éve”: 37%), de ezzel az eddigi trendekkel ellentétben már a legnagyobb mennyiségben elvitt halfajnak számít, leszorítva az első helyről a keszegféléket (19,5%), de a harcsa 7%-os csökkenő aránya (2022: 12%, 2021: 16%, 2020: 15%) mellett a busafogás emelkedése is figyelemre méltó (16,5%).
Az ökológiai célú, szelektív halászat 2023. évi eredménye egy jelentősebb csökkenéssel 187,2 tonna volt (2022: 223,6 tonna, 2023/2022: –16,3%; 2021: 180,7 tonna, 2022/2021: +23,7%; 2020: 287,5 tonna, 2021/2020: –37,0%). A csökkenést főképpen a busák és a törpeharcsafajok kifogott mennyiségének drasztikus visszaesése okozta. A szelektív halászati fogások közül ennek ellenére 144,6 tonnás fogásával még mindig a törpeharcsa a legjelentősebb (2022: 182,3 tonna, 2021: 141,7 tonna, 2020: 230 tonna, 2019: 195 tonna), a második helyen szereplő busa jellemzően csak a Tisza-tavon és egy-egy Csongrád-Csanád vármegyei holtágon került gyérítésre összesen 25,7 tonnával, ami mintegy 31%-kal maradt el az előző évhez képest. A Balatonon varsák telepítésével tavaly újra történt angolnaszelekció, az eredmény nem is maradt el, hiszen 8,6 tonna került ki ezekből a „nyálkás jószágokból”. A busák horgászfogásának ismertetésekor már említettük, de itt is megerősítjük, hogy ökológiai oldalról nézve jelentős teljesítménynövelés szükséges a jövőben. Ennek érdekében meg kell teremteni a tevékenység tartós finanszírozását is, mivel – és ezt érdemes mindig megemlíteni – ezen közfeladatot címkézett forrás nélkül vette át a MOHOSZ.
A rögzített fogások, nyilvántartott egyéb halkivételek alapján tehát a hazai, halgazdálkodási vízterületként nyilvántartott természetes vizeinkből a 2023. évben 4729,4 tonna hal került ki (2022: 4756,2, 2023/2022: –0,6%; 2022/2021: –1,6%; 2021: 4832,8 tonna, 2021/2020: –19,6%; 2020: 6012,5 tonna), ebből az állami horgászjegyes fogás 95,0% (2022: 94,0%, 2021: 95,1% 2020: 94,0%), a turista állami jegyes horgászfogás 0,2% (2022: 0,2%, 2021: 0,2% 2020: 0,2%), a magánszemélyek rekreációs halászfogása 1,1% (2022: 1,1%, 2021: 0,9%, 2020: 1,0%), az ökológiai célú, szelektív halászat eredménye 5,1% (2022: 4,7%, 2021: 3,7%, 2020: 4,8%), bejelentett továbbnevelési célú halkivétel nem volt.
Nézzük távirati stílusban a legnagyobb folyóvizeinket!
Második legnagyobb folyónk a Tisza, amely változatos élőhelyet biztosít továbbra is halfajaink legtöbbjének. A szőke folyó 321,5 tonna eredménnyel járult hozzá a 2023. évi fogásokhoz. Ez a kivett mennyiség, ha csekély mértékben is, de 4,5%-kal alulmúlta az előző évet (2022: 336 tonna, változás –4,5%; 2021: 329 tonna, +2,3%; 2020: 447 tonna –26,4%). A 159 tonna ponty (2022: 169 tonna, változás –6%; 2021: 176 tonna, –4%; 2020: 269 tonna –34,6%) csökkenő tendenciát mutatott, ami ebben a részben szereplő folyókat vizsgálva nem kirívó eset. A Tisza harcsaállománya kiemelkedő, kapitális példányokban is bővelkedik, ennek ellenére most 37%-kal csökkent a kifogott mennyiség és összességében 30,5 tonnát adott a nagybajuszú ragadozókból (2022: 48 tonna változás –37%; 2021: 31 tonna +56,1%; 2020: 36 tonna –13,9%). Talán a folyó előző évi bőséges ajándéka miatt vagy éppen az új tilalmi korlátozás miatt volt szűkebb a tavalyi esztendő? A keszegfélék és az „egyéb őshonos halfajok” fogásának növekedése a Tiszán is tetten érhető. 39 tonnás fogásuk, mintegy 51,4%-os növekményük a második helyre hozta fel őket. Nem elhanyagolható a süllő 13,8 tonnás tiszai fogása sem, viszont ez az adat sajnos 6%-kal kevesebb volt a 2022. évhez évhez képest. A csuka helyzete sajnos tovább romlik. A fogásokban ismételten 24%-os csökkenése tapasztalható és 4,8 tonnás kifogott mennyisége egyre elszomorítóbb képet mutat. Nem szabad viszont megfeledkezni a márna fogás 74%-os (!) emelkedéséről sem, a 4,1 tonnás összes fogás igencsak figyelemre méltó. A rögzített busafogás felfutása itt is jól érzékelhető, 20,6 tonnájával a faj megduplázta az előző évi mennyiséget.
Folytassuk a legnagyobbal! A Duna mintegy 416,5 folyamkilométert kitevő hazai szakaszán talán a legkiegyenlítettebbnek mondható a fogások eloszlása a fajok között. A 2023. évi összfogás 308 tonna mennyiséget tett ki, ami örvendetes módon növekedést mutatott az előző évihez képest és 16%-kal bizonyult magasabbnak az előző évinél (2022: 264 tonna, +16,6%; 2021: 224 tonna, +18,2%; 2020: 336 tonna, –33,4%), viszont ebből ponty a maga 83 tonnájával csupán 27%-ot tett ki a fogásokból (2022: 96 tonna, változás –13,7%; 2021: 86 tonna, +11,6%; 2020: 139 tonna, –61,8%), ami nem meglepő, hiszen a ponty nem tipikusan dunai tömeghalfaj. A keszegfélék fogása az „egyéb őshonos fajokkal” az előző évihez képest több mint a duplájával emelkedett, ami összességében 74 tonnát jelentett. A márna jelentőségének növekedéséről már a fajonkénti fogások tárgyalásánál beszámoltunk, viszont az kissé meglepő (de jó hír), hogy 33,8 tonna fogásával már a harmadik legjelentősebb horgászhallá avanzsált legnagyobb folyónkban. Őshonos ragadozóink közül csökkent a harcsa (25,5 tonna), csekély mértékben nőtt a süllő (19,4 tonna) és jelentősen a balin (9,3 tonna) elvitt mennyisége, viszont a csuka kapcsán a tavalyi évhez képest most csökkenő fogásról kell beszámolnunk (5,1 tonna). Úgy tűnik, hogy a dunai horgászok is kezdik elkülönítve beírni a busát és értékelni a busa horgászata által nyújtott élményeket, ugyanis 31,7 tonnás fogásával az első négy halfaj közé zárkózott fel.
A rendkívül intenzív és sokszínű telepítések, a vízhiányos időszak átvészelése után újra kezd visszaállni a megszokott élet a Körösök vidékén (Dél-kelet Magyarország horgászati szempontból mértékadó vízfolyásait, a Fekete-, Fehér-, Sebes-, Kettős- és Hármas-Köröst a Körösök megnevezéssel vettük górcső alá). A rendkívül változatos horgászélményeket kínáló vidék 110 tonna összfogása már közelít az átlagoshoz, de még javulnia kell a 2020. évi csúcshoz képest (2022: 95 tonna, változás +16%; 2021: 113 tonna, –15,6%; 2020: 124 tonna –8,9%). A kifogott 52,3 tonna ponty nagyjából hasonló volumenű volt, mint az azt megelőző évben (2022: 53 tonna, változás –1%; 2021: 68 tonna, –21,9%; 2020: 73 tonna –6,9%). Úgy látszik viszont, hogy a keszegfélék fogásbeli felfutását általános trend jellemzi, a Körösök vidékén ennek megfelelően szintén jelentős növekmény volt érzékelhető a fogási adatok között, ami 59,4 %-os emelkedéssel 12,4 tonna fogást jelentett. Az amur mindig is kedvelt célhal volt ezen a vidéken, ezt jelzi a 8 tonnás fogás is. Az őshonos fajok közül jelentős még a harcsa- (7 tonna) és a süllőzsákmány (5 tonna) is. A Tiszával összefüggésben lehet a körösi márnák létszámának megerősödése, itt szintén jelentős mértékben több mint duplájával nőtt a kifogott mennyiség, igaz ez még így sem érte el a 0,5 tonnát. Az inváziós busa fogása 2023-ban szintén megnőtt (17 tonna), ez a számadat viszont itt nem annyira meglepő, hiszen a Körösök az ország busával legfertőzöttebb vizei közé tartoznak
„Aratás után vissza a vetéshez”, így jöjjenek a mindenkori fogásokat is jelentős részben megalapozó telepítési adatok. A bemutatott elviteli mennyiséggel szemben 5444 tonnás telepítésről (2022: 4149 tonna, 2023/2022: +31,2%; 2021: 4749 tonna, 2022/2021: –13,5%; 2020: 5189 tonna, 2021/2020: –8,5%; 2019: 4089 tonna, 2020/2019: +26,9%) lehet beszámolni, ami 480 (2022: 449, 2021: 506, 2020: 471, 2019: 469) horgászszervezet 983 (2022: 893, 2021: 954, 2020: 804, 2019: 789) vízterületéről érkezett bejelentéseken alapult. A tavalyi év részletes telepítési tényadatait a MOHOSZ OHSZK-hoz érkezett előzetes és realizációs bejelentések mellett a NÉBIH online bejelentő rendszerébe jogszabály szerint jelentett telepítések adataival is egyeztetni tudtuk. A telepített halmennyiség a 2022. évhez képest jelentős növekedést mutatott. Ez főképpen azzal magyarázható, hogy az ezt megelőző vizsgált évben a halgazdálkodási hatóságok által engedélyezett telepítések alóli felmentés 2023-ban kompenzálódott, de végre a halárak sem emelkedtek. A telepített halállományok összességében közel 9,2 milliárd forint (2022: 6,2 milliárd forint, 2023/2022: 48,3%; 2021: 4,8 milliárd forint, +29,2%) értéket képviselnek, mely összeg tartalmazza – főként ragadozó halfajok esetén – az előnevelt korosztályú, darabszámos telepítéseket is. A szinte hajszálra pontosan 1300 tonnával megnövekedett telepítési volumen nem meglepő módon a pontyban realizálódott és a számosság miatt a betelepített érték is nyilvánvalóan magasabb, mint 2022-ben. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb vízhasznosítók bejelentési fegyelme a legpontosabb, illetve a számok alapján egyre több horgászszervezet egyre több vízre jelent telepítést a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, ezért az elmúlt évhez 5%-ot tovább javítva jelenleg 87-90%-ra becsülöm az országos, halmozott adatpontosságot.
Fogási adatok a HORINFO-ban
A szakrendszerben a halgazdálkodási hasznosító horgászszervezetek vízterületeinek összesített fogási adatai továbbra is elérhetők, így azokat le tudják szűrni, majd az adott évi részletes adatok mindenki számára közzétehetők. A megyei, területi tagszövetségek a szervezeti rendszerükbe tartozó tagegyesületek vízterületeinek adatait is elérhetik. A saját szervezet nevében a rendszerbe belépve a képernyő felső részén lévő menüsorból a „Riportok” menüt lenyitva a „Fogás nyilvántartás riport”-ra kattintva a megjelenő felületen az adott – most a 2023. – évet kell kiválasztani és a „Szűrés” gombra kattintva megjelennek a szervezethez tartozó vízterületek részletes, halfajonkénti fogási adatai, melyek a „szűrt adatok exportja” gombra kattintással Excel táblázatként is letölthetők. Amennyiben a fenti menüpont nem jelenik meg, az ehhez szükséges jogosultság beállítása az adott horgászszervezet szervezeti felhasználója fenti jogosultsága bejelölésével adható meg. A saját fogási adatok (melyek a horgászszervezet megbízottja által a napló leadása után kerülnek rögzítésre) a személyes profilból a „Jegyek és fogási naplók” – „Fogási naplók” – „2023” – „Fogás megtekintése” útvonalon érhetők el, ahol az adott évben történt halfogással eltöltött, rögzített napi adatszám is megtalálható. Fontos, hogy mindenki győződjön meg arról, hogy a valós fogását és a horgásznapjait rögzítették, mert ez közös horgászérdek!
A telepítésekből továbbra is 90% (2022: 90%, 2021: 91%, 2020: 94%, 2019: 91%) a ponty, a mennyiség pedig 4920 tonna (2022: 3743 tonna, 2023/2022: +31,5%; 2021: 4328 tonna, –13,5%; 2020: 4870 tonna, –11,1%; 2019: 3702 tonna, +31,6%). A 2023. év pontytelepítési irányszámai ismét bebizonyították a hazai horgászat pontycentrikusságát, és eljutottunk arra szintre, hogy a tavaly kihelyezett ponty mennyisége meghaladta a 2020. évi intervenciós számadatot. Tavalyi cikkünkben leírtuk, hogy 2022-ben a telepítések az aszályhelyzet következtében kényszerűen csökkentek. Akkor megállapítottuk, hogy az össztelepítési adatok, illetve a ponty telepítési adatai is pontosan 13,5%-kal csökkentek. Ugyanezen számok közötti összefüggés 2023-ban sem fest másképpen. A vizsgált számadatok mindkét oldalon 31% körül mozogtak, igaz most pozitív tartományban. A telepítések bejelentéséről vagy az azokkal kapcsolatos korábban jó párszor „megénekelt” anomáliáiról most nem szólnék, viszont felhívnám újra a figyelmet, hogy a horgászfogásokat több mint 2000 tonnával múlta felül a faj telepítése. Ez intő jel arra vonatkozólag, hogy a vizeinkben ilyen módon (esetleg) tovább erősödő pontyállomány veszélyezteti a MOHOSZ azon törekvését, hogy elérje a ponty-keszegfélék-ragadozók tartós telepítési arányának 85%-10%-5%-ban meghatározott célkitűzését. Kérnék tehát minden felelősen gondolkodó halgazdálkodót, hogy vizsgálja meg a ponty telepítésének alternatív lehetőségeit (pl. keszegfélék, compó), illetve a ragadozófajok nagyobb mértékű kihelyezését.
Folytatva a telepített mennyiség szerinti sorrendet 2023-ban 290 tonna keszeg (2022: 235 tonna, 2023/2022: +23,4%, 2021: 250 tonna, 2022/2021: –5,9%; 2020: 188 tonna, 2021/2020: +32,8%), meglepetésre jelentős növekménnyel 104 tonna süllő (2022: 38 tonna, 2023/2022: +174%; 2021: 47 tonna, 2022/2021: –18%; 2020: 33 tonna, 2021/2020: +42,8%), 37,6 tonna csuka (2022: 43 tonna, 2023/2022: -12,1%; 2021: 30,7 tonna 2022/2021: +39,7%; 2020: 28 tonna, 2021/2020: +10,6%), 31,2 tonna harcsa (2022: 30,3 tonna, 2023/2022: +2,9%; 2021: 30,6 tonna, 2022/2021: –1,0%; 2020: 19 tonna, 2021/2020: +58,7%), 29,7 tonna amur (2022: 31,8 tonna, 2023/2022: –6,5%; 2021: 32,4 tonna, 2022/2021: –1,8%; 2020: 24 tonna, 2021/2020: +33,4%), 11,1 tonna compó (2022: 9,2 tonna, 2023/2022: +20,6%; 2021: 10,9 tonna, 2022/2021: –15,4%; 2020: 11 tonna, 2021/2020: –0,3%), 7,2 tonna kecsege (2022: 8,1 tonna, 2023/2022: –11,3%; 2021: 7,5 tonna, 2022/2021: +8,7%; 2020: 3,9 tonna, 2021/2020: +93,2%), valamint összesen 5 tonna mennyiségben balin, sebes pisztráng, kősüllő, márna és menyhal is telepítésre került a horgászszervezetek által. A tavalyi év jóval ideálisabb körülményeket biztosított mind a haltermelőknek, mind pedig a halgazdálkodásra jogosultak számára. A 2022-ben elmaradt telepítések kompenzációja miatt az általam sokáig megdönthetetlennek gondolt 2020-as telepítési adatokat a 2023-as horgászév jelentősen túlszárnyalta. Érdekesség viszont, hogy az a csuka és kecsege, amely 2022-ben egyedülállóként növekedést tudott produkálni a telepítésekben, most egyedülállóként, ha nem is jelentősen, de némi csökkenést realizált. Ez a csökkenés a csuka esetében a klímaváltozás hatásait ismerve nem meglepő. A kecsege esetében a piaci kínálat (az előnevelt állomány darabszámából adódó torzítások), illetve a halgazdálkodási tervben foglaltak is befolyásolják az adott év kihelyezését. A ponty mellett a horgászat szempontjából jelentős halfajok telepítése viszont kisebb-nagyobb mértékben növekvő tendenciát mutatott. Főképpen a süllő esetében történt nagymértékű emelkedés a telepítések adatait tekintve. Ennek magyarázatául szolgál, hogy tavalya süllő megmaradása átlagon felüli volt az ország minden területén, így szinte minden igény kielégítésre kerülhetett nemcsak az előnevelt, hanem a növendék korosztályokból is. A vízellátottsággal 2024-ben – eddig – úgy tűnik nem lesz probléma, viszont a gazdaságosságot nagyban befolyásoló halárak jelentős, tartós csökkenése idén sem várható. Mivel az elmaradt telepítések miatti többletkihelyezések jelen évet nem, vagy csak minimálisan fogják érinteni, ezért a jövő évi statisztikákban a telepítési volument 5000 tonna körül vagy az alá várom.
A Fogási napló vezetésének pontosítása
A 2023-ban kiadott fogási naplókban végrehajtott reformoknak köszönhetően tovább egyszerűsödött, és ezáltal tovább javult a fogások beírásának pontossága. Emlékeztetőül leírjuk, hogy a horgászati szempontból mérvadó inváziós busa- és törpeharcsafajok, valamint az ezüstkárász már a fogási napló fejlécében találhatók, így a horgászok könnyedén ki tudják őket választani. A fogási naplók adattartalmának összesítésekor már ennek az újításnak a kézzel fogható eredménye volt, hogy az „egyéb idegenhonos halfajok” kategóriában rögzített fogások lecsökkentek és ennek következtében az említett három fajcsoport fogásai pedig egyre tisztább képet mutattak. Előrebocsátjuk, hogy a 2024-es horgászévre kiadott naplókba még letisztultabb, pontosabb fogások vezethetők fel, ugyanis a valótlan kecsege és széles kárász – mint nem fogható fajok – rögzítések kiküszöbölésre kerülnek azáltal, hogy e két faj kikerült a fogási naplóból. Továbbá az őshonos fajok közül a jászkeszeg, a szilvaorrú keszeg és a paduc kóddal beírhatóvá vált, így ezeknek a halaknak az előfordulása is monitorozhatóvá válik a fogásokban.
Összegzésként vessünk együtt számot, újra. 2023-ban – meggyőződésem szerint – ismét megállapítható, hogy a horgászszervezetek erőn felül teljesítettek. Mindez nem valósulhatott volna meg az egyesületi munkát, a telepítéseket finanszírozó tag horgászok nélkül, esetükben így a kényszerű áremelések okán a horgászat lehetőségének megőrzése sokszor jelentős áldozatokat követelt. Köszönet a kitartásért! Jó hír, hogy a telepítések validitása, minősége, valamint a fogási és telepítési adatszolgáltatások pontossága további javulást mutat és ebben jelentős szerepe van a horgászszövetségi HORINFO szakrendszernek és a közfeladatokat ellátó MOHOSZ OHSZK által érvényesített ellenőrzési és adatszolgáltatási kontrollnak is. A fogások és telepítések értékelése kapcsán zárszóként ismét szeretném megemlíteni, hogy a szabadidős sporthorgászat közösen elért eredményeinek megtartása mellett továbbra is a MOHOSZ érdeke a minőségi halfogyasztás, kapcsoltan a magyar halas gasztronómia erősítése. Az engedélyezett keretek közötti halelvitel, az egészséges családi táplálékforrás biztosítása részünkről a jövőben egyértelműen támogatott marad, de azt is ki kell mondani, hogy egyes helyeken az egyébként hasznos és támogatott busaszelekció feszegeti vagy éppen szétfeszíti ezen törékeny kereteket. Kérem, hogy – látva a gazdasági realitásokat – minden becsületes horgász legyen továbbra is felelős partnerünk a mértékletességben és a közösség egészét erősítő szabálykövetés érvényesítésében. Vitathatatlanul a közös érdekünk vizeink nemzeti kincseinek, őshonos halállományának fejlesztése és védelme, de a fenntartható horgászati célú halgazdálkodás eredményeinek megőrzése is. Miért? Ezer ok helyett most is csak egy: Mert horgászni jó! Együtt nemcsak többen, hanem többek vagyunk!
Dr. Dérer István
MOHOSZ OHSZK főigazgató
